Fradi-híradó (1972)

1972. január

Új terveket kovácsolnak Mielőtt számbavennénk az 1971-es bajnokságot, ér­demes egy pillantást vetni egy sikeres szakosztály, sikeres szakvezetőjére. Elek Gyula 1966. január 1. óta edze-ködik az FTC-nél. Edzői munkájának kibonta­kozása, sikerélményei fűződnek a klubhoz. Hat év alatt hat aranyérmet és két ezüstöt gyűjtöttek a lányok. Vagyis, vezényletével négyszer nyert bajnokságot a zöld-fehér csapat, kétszer második lett a bajnokság­ban, de ezekben az években is jutott azért aranyérem: Magyar Népköztársasági Kupában kárpótolták magu­kat a bajnokságért. Elek edző nem szereti a nagy hullámzást, maximális bizalmat szavaz a játékosoknak, s a módszeres, terv­szerű utánpótlás-nevelés híve. Ezt tükrözi az a szám is, amellyel az eddig „elfogyasztott” játékosokat jelöli: hat év alatt 31 játékos fordult meg a keze alatt, s öt kézilabdás lány van, aki hat éve megszakítás nélkül szerepel. Ez nemcsak edzői munkájáról állít ki bizo­nyítványt, hanem a játékosok ragaszkodásáról is, arról, hogy szeretnek a Fradiban játszani, s hűségesek. Sikereket elemezve Elek Gyula nagyra tartja a csa­pat BEK-sikerét, a második helyet, vagy ha egészen pontosak akarunk lenni, az SC Leipzig kiverését. — A Leipziget a legjobb klubcsapatnak tartják, s felejthetetlen élményem marad az a szűnni nem akaró buzdítás, amelytől hangos volt a Játékcsarnok, s amely hétgólos győzelmünkhöz segített. (Pedig két stabil já­tékosunk sérülés miatt hiányzott a csapatból.) Olyan segítő buzdítást, csak a bajnoki hajrában tapasztal­tunk. Meg is háláltuk... — mondja Elek edző. Hat év alatt 39 nemzetközi mérkőzést játszottak a lányok 78,2 százalékos sikerrel! — Mi a jó edző titka? — Sok mindent lehetne erre válaszolni. Én azt tar­tom a legfontosabbnak, hogy az edzőnek nincs joga feltételezni, hogy egy játékos nem akar jól játszani. Abból indulok ki, hogy mindenki maximális erőbedo­bással, minimális hibával akar játszani. — Mit tart legnagyobb edzői sikerének? — Az előbb említett Leipzig kiverését és a legutolsó bajnokság megnyerését. — Melyik volt a legnehezebb bajnokság? — A tavalyi, mert sok sérültünk volt és mégis úgy játszattak a lányok, ahogy a legjobb összeállításunk­ban szoktunk. — Kudarc? — Csak a szépre emlékezem... — Kívánság? — Sokáig szeretnék ilyen jó kollektívában edzős- ködni. — Mi a nehezebb női, vagy férfi csapatnál edzőnek lenni? — Nincs összehasonlítási alapom, mindig . női csa­patnál voltam. — Különleges bánásmódot igényelnek? — Nem. — Sértődések? — Nem több, mint a férfiaknál, legfeljebb annyi a különbség, hogy a Fradiban nem kell az edzőnek köz­belépnie, a játékosokat tényleg barátság fűzi össze. — Tervek? — Ismét a bajnokság élvonalát célozzuk meg. Nem lesz könnyű, mert a kivívott sikert nehezebb megtar­tani, mint megszerezni. Csupa lelkes, tettrekész és harcos lány — ez a baj­nokcsapat. Talán valamennyiük véleményét ötvözi egy­be Takácsné, Giba Márta, aki nemcsak a válogatott­nak, hanem a Fradinak is erőssége, oszlopa: „Szeretek a Fradiban játszani, igazán sok helyre hívtak, amikor elkezdődött kézilabdás pályfutásom, s én örömmel mondhatom, hogy — jól választottam. Nemcsak a si­kerek tartanak össze a csapattal, hanem a közös küz­delmek, gondok és a ma már nélkülözhetetlen barát­ságok. Nem is tudom elképzelni a napokat a csapat nélkül.” Így élnek, vallanak, készülnek, ünnepelnek a baj­nokcsapat tagjai. S új terveket kovácsolnak. 21

Next

/
Thumbnails
Contents