Fradi-híradó (1972)
1972. január
EZÜSTKEZÜ LÁNYOK Harmadik napja tartott a Sport- csarnokban az asztaliteniszezők Tizek bajnoksága, a levegőben lógott a nagy szenzáció, a nagy meglepetés, az eddigi legnagyobb bravúr. Szendy Kati zöld meze már sötétlett az izzadságtól, de ő szinte mindenről elfeledkezve csak a téglalap formájú asztalt látva ütötte hol az egyik, hol a másik sarokba a kis fehér kaucsuk labdát. Mögötte a lelátó első sorában ott szurkoltak a Fradi-szakosztály tagjai, élükön Pénzes György edzővel. A gyengébb idegzetű lányok néha nem is mertek a küzdőtérre nézni... Magos Jutka, a nagy ellenfél a döntő játszmában 18:15-re, majd 21:20-ra vezetett, tehát egyetlen egy pont, jó ütés vagy jól visszaadott labda kellett ahhoz» hogy ő legyen a tizek bajnoka. „Kati! Most vigyázz!” — kiáltotta be valaki, s nem tudni, hogy meghallotta-e vagy sem, de jól vigyázott. Előbb egyenlített, aztán a vezetést is megszerezte — most neki volt mérkőzés labdája! — s ő ezt meg is játszotta. Tizek bajnokságának győztese: Szendy Kati, FTC. LEÍRHATATLAN volt az orom nemcsak a 17 éves újdonsült bajnoknőt, a Teleki Blanka Gimnázium érettségire készülő csinos diákját ölelték, csókolták sokan, hanem egymás nyakába borultak a fradis- ták Valamennyien. Nagy nap volt ez a zöld-fehérek asztalitenisz szakosztályának életében. Pénzes György edző boldogan nyilatkozott munkájáról, az FTC női asztalitenisz szakosztályáról. — Azt hiszem, ennél szebb eredménnyel nem is zárhatnánk az 1971-es évet, amely sok szép sikert hozott valamennyiünknek — mondta. — Csapatunk legnagyobb riválisunk, a Statisztika mögött ismét második lett a bajnokságban, bejutottunk a Vásár Városok Kupájának döntőjébe, s csak óriási küzdelemben szenvedtünk vereséget az athéni mérkőzésen 5:4 arányban a nyugatnémet Duisburg együttesétől, így ezüstérmesek lettünk, s noha az arany azért mégis szebben fénylik, nem elégedetlenkedünk. Legközelebb talán már az is sikerül... 1971 során megrendezett különböző egyéni viadalokon is jó eredményekkel rukkoltak ki a lányok, Szendy Kati például a tizek előtt az Asztalos emlékversenyt is megnyerte. De jövőre még többet szeretnénk. A női szakosztály 22 felnőtt, ifjúsági és serdülő játékos alkotja, akiknek a Mester utcai iskola tornaterme második otthonuk. Naponta több órát töltenek itt, az öt asztalon szinte szünet nélkül pattognak a labdák. Jurikné, Szendy Kati, Petrányi, Jónyerné-Németh Marika és Poór Éva alkotják az első csapatot, nevük ismert, tekintélyt szerzett. Mögöttük már sorakoznak az „újak”, a tehetséges, s feltörő fiatalok, a tizenévesek. Hogy csak néhány nevet említsünk közülük: Szabó Bea, Farkas Ildikó, Hadig Ágnes, Gódi Irén és Urbán Edit pár év múlva talán ugyanúgy „berobbannak” majd az élmezőnybe, mint Szendy Kati. — Ügy érzem, ilyen jó közösségi szellem még soha nem volt a szakosztályban, s ebben döntő szerepet játszik, hogy megértő, fáradhatatlan vezetőség irányítja, segíti munkánkat — folytatta az edző. — Elnökünk Deáki Imre, szakosztályvezetőnk Csontos István, és intézőnk Tóth Imre szinte minden kívánságát teljesíti sportolóinknak, s az ő javaslatuk és a klub áldozatkészsége segített hozzá bennünket egy csaknem 50 000 forint értékű adogató gép beszerzéséhez is. Ez az ör- döngős masina, amely 40 műveletet képes végrehajtani, óriási segítséget jelent a fiatalok játékának fejlesztésében, s kicsit könnyít az én edzői munkámban. Mert mit tagadjam: a 22 lánnyal való gyakorlás nem éppen könnyű feladat. PÉLDÁS SZELLEMŰ ez a szakosztály, sőt túlzás nélkül lehet mondani, családias, mert Szendy papa, Farkas papa vagy Hadik papa éppen úgy szorgalmas látogatója az edzéseknek, hű szurkolója a versenyeneknek, mint a többi szülő, hozzátartozó vagy férj. S ha még hozzászámítjuk a Fradi szívet is, akkor igazán csak jót mondhatunk erről a kis közösségről az „ezüstkezű lányokról”. Egy megbeszélésen, amelyen az asztalitenisz sport sok szakembere vett részt és értékelte a klubokban folyó munkát, az FTC-ről többek között ezt mondták: „Lehet ott nem jól dolgozni, ahol olyan lelkes sportember az első hegedűs, mint Jurikné Heirits Erzsi?.. Ebben a rövid megállapításban teljes igazság rejlett, mert Jurikné azóta, hogy először jelent meg a zöld asztalok mellett, mindig nagyszerű sportemberi erényekről tett bizonyságot. Nem fáradt? — kérdeztem a Tizek bajnokságának befejezése után. — Hát voltam már frissebb is... — mondta nevetve. — Dekát az én stílusom fárasztóbbá teszi a mérkőzéseket, hiszen csak ritkán támadok, a védekezés, a biztonság a fő erényem. Így aztán míg másoknak esetleg egy-egy találkozója csak 20 vagy 25 percig tart, én sokszor 1 órát is eljátszogatok... Még néhány év, aztán abbahagyom, s elégedetten tehetem ezt. A magyar válogatottban 109 alkalommal szerepeltem, résztvettem világ- és Euró- pa-bajnokságokon, tíz év alatt háromszor bajnokságot nyertünk az FTC-ben, kétszer másodikak voltunk a Vásár Városok Kupájában, csak éppen a bajnokok tornáján nem sikerült igazán nagy eredményt kiharcolnunk. De talán egyszer még erre is sor kerülhet. Erzsi ERŐSSÉGE A SZAKOSZTÁLYNAK s a serdülő vagy ifjúsági lányok boldogan fogadják, ha azt mondja: „Gyere, ütögessünk egy kicsit”. Ilyenkor aztán rendületlenül állja a „kicsik” rohamait, szinte lehetetlen helyzetből és megszámlálhatatlan- szor adja vissza a labdát, s a vele szemben állók el sem akarják hinni: ilyen is létezik? Jurikné játszik ... Jurikné gyereket nevel... Jurikné munkahelyén, a Növényolajipari Kutató Intézetben is helytáll. Feltétlenül megérdemli a megbecsülést, az elismerést, sokat, nagyon sokat tett a zöld-fehér színekért. KOZÁK MIHÁLY Az asztalitenisz szakosztály tagjai; Allé sor, balról; Jurikné, Pénzes edző, Jónyerné, Deáki Imre szakosztályi elnök, Petrányi, Szendy, Csontos szakosztályvezető, Szabó, Juhászné gazdasági vezető, Poór. Lent; Farkas I, Urbán, Farkas II, Juhász, Hadik, Gódi 19
