Fradi-híradó (1972)
1972. november
VJ ARCOK A FOCICSAPATBAN Megszokott, edzés előtti percek az öltözőben. Albert, Szőke, Juhász meg a többiek nyugodtan készülőidnek. Arrébb két sápadt, izgatott fiatalembert fedezünk fel. Csanádi mester int, kezdődik az edzés, irány a pálya. Bemelegítés. Egyéni és páros gyakorlatok, gimnasztika, futások. Ilyenkor még nem dől el semmi. Majd ha előkerül a labda. Nem kell sokáig várni. A két újonc, Bányai és Engel- brecht udvariasan vár míg mindenki labdát választ, aztán veszik azt, ami maradt. Allberték kissé távolabb húzódnák, „összeáll” a régi megszokott páros, az új fiúk a fiatalokkal gyakorolnák. Néha néha azért odapillantanak, vajon Bányaiék hogyan csinálják. Nem találnak kivetni valót. No, majd a játék, ott lehet aztán kiismerni, mit is tudnak? Ügyesen tették-vették a labdát. Bányai középen, Engelbrecht pedig a jobb szélen. Aztán végétért az edzés. — Van bennük „spiritusz” — mondta menet közben Rákosi Gyula. Ebben a mondatban minden benne volt. A régiek befogadták a most jöttékét. Bányai és Engelbrecht A két játékos ma már szinte törzstagnak számít az Üllői úton. Pedig néhány hónapja még egészen másutt rúgták a labdát. Bányái a Paksi Kinizsiből jött. Huszonöt évesen lépte át a ferencvárosi pálya küszöbét. Ilyen korban nagycsapatba kerülni, s ott helytállni — nem könnyű dolog. Sportpályafutása kosárlabdával kezdődött. Ügy tűnt, hogy számolatlamil dobja majd a kosarakat, aztán „átnyergelt” a labdarúgásra. A Paksi Kinizsi egyik erőssége lett. A konzervgyári együttes kedvence, akinek kedvéért sokan mentek ki vasárnaponként a mérkőzésekre. Bányainak még szakszervezetet sem kellett változtatnia, hiszen a Kinizsi és a Ferencváros is az ÉDOSZ, az élelmezési szakszervezet csapatai közé tartozik. Az egyik edzésen beszélgettünk. — Boldogan jöttem a Fradiba, amikor hívtak, szinte nem is akartam elhinni. Életem nagy vágya teljesült. Külföldön már játszottam az első csapatban, amikor hiányoztak a válogatottak. Engelbrecht Esztergomban játszott. Amíg a válogatott a Duna-parti városban készült a nagy feladatokra, gyakran gondolt arra, jó is volna Páncsiccsal, Alberttel meg a többiekkel egy csapatban játszani. Idén 19 éves. — Nekem még van időm. Most ismerkedem az NB I légkörével — mondta, amikor arról faggattuk, milyen érzés az Üllői úton játszani. — Azt szeretném, ha a Fradi lenne a végállomás. Tudom, nehéz, de megpróbálom, hogy helytálljak. Szőke is így látja Néhány héttel később, egy délelőtti edzésen a szélekről indított támadásvezetést gyakorolták a csatárak. Az egyik oldalon Szőke és Engelbrecht adta a labdákat. Középen Alberték, közöttük Bányai is, lábbal, vagy tejjel továbbították a kapuba a labdát. Ki ügyesebben, ki kevésbé sikere- Isen. Szőke beívélt egy labdát, s míg a másik oldalon gyakoroltak a szélsők, oda- balüagott hozzánk: — Ez a kis Engelbrecht hamar beilleszkedett. Sokat hallanak majd róla szurkolóink. — Hát a többi újonc? Bányai Lajos már Japánt is megjárta — Ferencváros- mezben — Pálinkás és Magyar Ifiválogatott. Ügyes srácok, ők a távolabbi jövő. Barát is visszajött hozzánk. Annyi Itt a fiatal, hogy az ember alig győzi megjegyezni a nevüket. Arcról mindegyiket jól ismerem. Nem Is olyan régen, még mi .voltunk a legfiatalabbak a Fradiban. Most meg ... A mester véleménye A mester, Csanádi Ferenc nem szeret elhamarkodottan véleményt mondani a játékosokról. — Bányai és Engelbrecht áll legközelebb az első csapathoz — mondotta. — Az elsőbbség természetesen a JUBILÁLNAK AZ ÖREGFIÚK — Ezt a balszerencsét! — kiáltott fel Rudas Feri, amikor a bíró sípjába fújt, s jelezte, hogy a mérkőzésnek vége. A játékosok vonultak lefelé, miközben Hirschpold Árpád intéző félig tréfásan, félig bosszúsan ekként zsörtölődött: — Kellett nekünk kiállni ezúttal... Inkább gomb- foci partit rendeztünk volna e helyett. Hogy miért méltatlankodott Rudas is, Hirschpold is, nem nehéz kitalálni: az FTC idén vívott 13 mérkőzése közül az utolsót — a Győri Rába ellen — 4:2-re elvesztette, .mégpedig úgy, hogy előtte minden alkalommal győzött vagy döntetlenül végzett. Miként a romániai Marosvásárhely csapatával is, amikor 0:0 volt, aztán pedig az NSZK-beli Konstanz ellen. amidőn 4:4-re alakult az eredmény. De az igazi bravúr — amely a győriek elleni vereséget megelőzte — mégis csak az volt, hogy 7:2-re verték a svájci Saar- nen tizenegyét, 3:2-re pedig a francia Parthneu csapatát. Mindezt pedig azért idézzük fel, s írunk róla. mert az FTC öregfiúk — a győriek elleni mérkőzéssel — lejátszották immáron ötvenedik találkozójukat, s miként az intéző fogalmazta: „új fejezet kezdődik az öregek életében”. . — Gyetvai és Lázár valószínűleg tőlünk is visszavonul — mondta Hirschpold. — Ezzel szemben „‘bevonul” közénk Novák, majd később Rákosi is, mondanom sem kell, óriási lelkesedéssel várjuk mindkettőjüket. Rákosit azért, hogy lendületet adjon olykor-olykor „öreguras” támadósorunk- nák, Nováikot pedig amiatt, hogy legyen egy biztos 11- es rűgónik, hiszen a Rába ellen is lehetett volna dön-
