Fradi-híradó (1972)

1972. november

A Mester utcai iskola tornatermében mindennap pattog a kaucsuk labda. Végleges és mindennapos otthonra találtak az asztali- teniszezőik. öt asztalon, egy adogatógéppel huszon­két- tagú szakosztály lelkes felikészülése folyik. A Fra­di asztaliteniszezőnőik je­lentős szerepet játszanak a sportág hazai élvonalában, s mint a tavalyi nemzetközi mérleg mutatja, az európai élvonalban -is. A Vásár Városok Kupá­ját a Fradi őrzi. Kétszer volt második, s tavaly vég­re felkerült a védők sorá­ba. A tavalyi babérokon azonban nem lehet pihenni, az új idény, új feladatot jelent és — új kupát. Erről beszélgettünk Pén­zes György edzővel, aki hét óve szakmai irányítója a zöld-fehér együttesnek. — A tavalyi VVK-győ- zelem nagy siker, amely kö­telez is. A bizonyítási alka­lom nem várat magára: kezdődik az új VVK. Ép­pen a napokban néztem meg a kiírást, 16 csapat nevezett, erősnek ígérkezik a kupa csehszlovák és ju­goszláv részvevője. Mi sem töltöttük tétlenül az időt, készültünk, hazai és kül­földi erőpróbákon. A hazai erőpróba, mint az edző elmondotta, a csapatbajnokság, ahol a legjobban lehet lemérni, hogy a csapat, mint egy­ség, mire képes. — Változatlanul számí­tani lehet Jurilknéra, aki­nek a tavalyi VVK-győze- lem kiharcolásában orosz­lánrésze van. Igaz, ő az egyéni versenyektől vissza­vonult, de a csapatban rendelkezésre áll. Poor Éva, Szendy Kati, Petrányi Zsu­zsa, Németh Mária, Szabó Bea jelenti a csapatot. — És az utánpótlás? — Persze, a közvetlen utánpótlásról/ sem -feled­kezünk meg, noha öröm­MEGVÉDENI A KUPÁT mel kell megállapítani, hogy a „nagy” csapatunk is fiatal. Kétségtelen, nem annyira., mint az 1958-as születésű Fairkas Ildikó, vagy az 1956-os születésű Gódy Irén. Talán említést érdemel még a 11 éves Ur- bán Edit is, aki a távolabbi jövőt jelenti. Pénzes edző az utánpót­lástól, az ifjúságiaktól is nagy fellendülést vár, Iá- fezen hosszabb ideig nem volt külön ifjúsági edző, s most az egykori válogatott Kerekesné csatasorba állá­sával ez a gond is megoldó­dik. Aki azonban azt hiszi, hogy ezzel a tervek sora le­zárult, téved. Mert igaz ugyan, hogy az asztali te­niszezésre éhes fiatalok fel­keresik a 'klubot, hiszen a válogatottak, a sikeres sze­replés húzóerő, de ennél többet akarnak. Módszeresen tárják fel az utánpótlást. Tervet ddl'goz- tak ki, 'hogy rendszeresen át, meg átnézik a IX. kerületi iskolákat, nehogy egyetlen tehetség is elkal­lódjék. Az imént azt mondottuk, hogy a hazai és 'külföldi helytállás vonzerő. Az FTC- Jányok a Statisztika mö­gött a második helyen van­nak. Megelégednék ezzel? Vagy többre készülnek? — Meg kell .maradnunk a valóság talaján. Ma a Sta­tisztika csapata nemcsak a hazai mezőny kiválósága, hanem Európa legjobb együttese is. Hogy mást ne mondjak, három Európá­ba jnok játszik a csapatban! A mi feladatunk, hogy a közvetlen ellenfelünkkel szemben, a 31. Építők el­len, helytáll junk, s a távo­labbi: nehéz feladát elé állítsuk a Statisztikáit, hogy egyenrangú társak legyünk a küzdelemben. Ha eZt si­kerül effiérni, akkor nem ér­hetnek bennünket meglepe­tések a 'kupában sem. — A magyar asztalite­nisz színvonallá ugyanis olyan szinten van, hogy a csapatbajnokságon mérleg­re tehetjük erőnket. Pénzes György edző te­hát nem jár a fellegek­ben, 'éppen ezért tekinthe­tők tervei teljesíthetőnek. A WK-győzelem nem tette sem a játéko­sokat, sem az edzőt etbiza- kodottá, pedig a döntőn 6:0-ra nyert az FTC a jugoszláv lányok ellen. — A mérkőzésarány ki sem fejezi az izgalmas, haj­szálon múló játszmaarányo­kat, azokat az apró több­leteket, amelyek végül is ilyen egyértelmű győze­lemhez segítették a lányo­kat. Valamennyien tudjuk, hogy nehéz mérkőzés volt a döntő, s biztosak va­gyunk benne, hogy az idei akadályok sem lesznék könnyűek. Bizonyára lesznek közte kevésbé nagy erőkifejtést kívánó ellenfe­lek, de a VVK-ban min­den akadálynak jelentőség ge van, -egyiket sem lehet könnyedén venni. Minden forduló után újra sorsolnak, s nem lehet tudni, melyik csapatot mikorra tartogatja a sorsolás szeszélye. — Melyik ellenfelet lát­ná szívesen — a döntőben? — A döntőig el kell jut­ni!... Tulajdonképpen mindegy, ahhoz, hogy meg- védjük a kupát úgyis min­denkit le kell győzni! — S legyőzik? — Szeretnénk! A lányok jó formában vannak a lel­kesedéssel, a küzdőszellem­mel sem lesz baj, s csapat­ról lévén szó ez legalább (annyira kelléke az ered­ménynek, mint a jó szak­mai felkészítés. Az asztaliteniszezők el­érhető célok felé törnek a hazai és külföldi poron­don. S talán egyszer azt is tervbe veszi Pénzes ed­ző, hogy a hazai lépcsőn is feljebb lépjenek... De ez nem mai cél. A jelen célja, megerősíteni az FTC he­lyét az élmezőnyben, s megvédeni a kupát. S ez sem kevés ...! E zúton fejezzük ki köszönetünket mindazoknak a sporttársaknak, akik felhívásunkra régi új­ságokat, érmeket, fényképeket az egyesület ré­szére felajánlották. Szurkolóink és egykori sportolóink megér­tették kezdeményezésünk lényegét, megértették, hogy csak mindannyiunk összefogásával lehet egy olyan ar­chív anyagot összeállítani, amely az FTC múzeum alap­ját képezné. Különösen értékes anyagot bocsátott ren­delkezésünkre Pataky Mihály egykori labdarúgónk, aki 1 egész ifényképgyűjteményét az FTC-nek adta. Bátyja, ! Pataky László századeleji éremgyűjteményt adoményo- I zott. Kocsis Antal Amerikából fényképeket, Karácsonyi ; László szintén fényképeket és érmeket küldött. Egyik idős szurkolónk, Szintay István rendkívül értékes 1929- es fotókkal gazdagította archívumunkat. (A gyűjtők fi­gyelmébe ajánljuk Szintay sparttárs régi képeslap- és éremgyű j töményét.) Hungler II. János özvegye korabeli fényképeket, özv. dr. Tóth Lajosné régi KK füzeteket és újságokat ado­mányozott. Vincze Andor özvegye az 1929-es „B” kö­zép zászlajával gazdagította gyűjteményünket. Blaskó Ferenc az 1948/49-es bajnokcsapat berámázott képét küldte el. Sokan küldtek kivágott újságcikkeket, régi fényképeket, -dokumentumokat. Mindannyiuknak köszönjük az FTC iránt mutatott sportbaráti cselekedetüket. 9

Next

/
Thumbnails
Contents