Fradi-híradó (1972)
1972. november
EGY RÉGI RANGADÓ Néhány éve már, hogy „rangadó" lett a labdarúgásban az egykori „derby". S az a magyar egyesület, amelynek legtöbbször kellett rangadót vívnia, az a Ferencváros. Ma ismételten előfordul, hogy „rangadónak”, esetleg „kiesési rangadónak” nevezik azt a mérkőzést is, amely nem az élcsapatok közt folyik bajnoki címért vagy kupa-győzelemért, — hanem azt dönti el, kiesik-e magasabb osztályából valamelyik csapat. Az ilyen mérkőzésekre a magyarító sportbarátok a „helyosztó” nevet ajánlották. (Kevesebb sikerrel.) A MI HELYOSZTÓNK Hát ilyen kiesési rangadót, helyosztót egyszer még az FTC-nek is kellett vívnia! Igaz, hogy az őskorban, a kezdet kezdetén, 1901-ben. Így történt: Az első ízben kiírt magyar bajnokság I. osztályában öt csapat indult és így végzett: 1. BTC. 2. MUE, 3. FTC, 4. Műegyetem, 5. BSC. A II. osztály végeredménye: 1. 33 FC, 2. Rákosszentmihály, 3. UTE, 4. BAK, 5. Tisztviselők LE, 6. MAC, 7. BEAC, 8. MFC. Az akkori szabály szerint osztályozót kellett vívnia az I. osztályba jutásért, illetve bentmaradá- sért a II. osztály bajnokának az I. osztály utolsó helyezettjével és a II. osztály második helyezettjének az I. osztály utolsó előttijével. Csakhogy a Műegyetem időközben visszalépett és a szövetség furcsa módon az FTC-t kötelezte helyosztóra, mondván, hogy most már a Fradi az „utolsó előtti”. Ez volt az FTC életében az egyetlen eset, hogy hajszálon függött az I. osztályúsága. De az FTC fölényesen megnyerte, 10:2 arányban győzte le a Rákosszentmi- hályi SE-t. AZ ELSŐ HANGADÓ Váratlanul érte az FTC-t 1903-ban, hogy — rangadót kellett vívnia. Az elsőt! Váratlanul jutott fel ugyanis a tabellán az élre, miután az MTK legyőzte a BTC bajnok-csapatát, így lett az idényben utolsó mérkőzése, az MTK elleni — döntő jelentőségű a bajnokság sorsa tekintetében. Az MTK-val eddig kétszer mérkőzött, egyszer az MTK bemutatkozása alkalmával barátságos alapon, egyszer, 1903 tavaszán bajnoki mérkőzésen. Mindkétszer fölényesen győzött. Az MTK nem is számított eddig nagycsapatnak, de a BTC elleni győzelme, a tabellán előkelő helye és az FTC—MTK mérkőzés döntő jelentősége rangadóvá tette a november végi találkozót. 1903 november 22-re virradóra ugyanis így álltak a csapatok a bajnokság élén: 1. FTC 13 10 1 2 53:13 21 2. BTC 13 9 2 ■ 2 37: 7 20 3. MTK 12 8 — 4 41:13 IS Az MTK előtt a rangadóin kívül rn/ég a Törekvés elleni (biztos győzelmet ígérő) mérkőzése állt, tehát nyugodtam érezhette magát 18 pontos csapatnak. A BTC-re a 33 FC rapszodikusan szereplő csapata elleni mérkőzés várt. Ha tehát a rangadót megnyeri az FTC — bajnok. Ha nem, aikkor bizony a BTC befoghatja, megelőzheti. Egész „Fnadiország” izgalommal várta a sorsdöntő rangadót. Hiába volt esélyesebb az FTC, már akkor szájról szájra járt a mondás: „A rangadón mindig minden másképp történik...” Nézzük meg, ezen az elsőn vajon bevált-e ez a kabala. Nem vált be. Bár egy félidőn át fenyegetett! FTC—MTK 3:0 (0:0) 1903. november 22. Millenáris pálya, vezette Fehéry Ákos. FTC: Oláh Aladár — Berán József, Mamglitz Ferenc — Gorszky Tivadar, Bródy Sándor, Deutsch Béla — Scheibel József, Borbás Gáspár, Pokorny József, Kovács Géza, Weisz Ferenc. MTK: Sebő — Steiner Rezső, Nagy Ferenc — Deutsch Leó, Pozsonyi, Sár — Wéisz Béla, Károly Jenő, Hoffer István, Herquet, Káidor. „Az MTK ifjú csapata Sikeresen szerepelt az őszi idényben... a Sikerek tetőpontja volt a magyar bajnak (BTC) elleni győzelme. Az idei bajnoki elsőség kérdésért (az FTC és a BTC között) az FTC—<MTK e mérkőzése döntötte el. Öt percnyi játék után orkánszerű hóförgeteg söpört végiig a pályán. Félbeszakadt a játék, a játékosok a lelátóra menekültek. Négy percnyi vilharszünet után folytatták a játékot. Az FTC az erős szél ellenére is fölénybe tudott kerülni. Bár fölényét újra meg újra megszakították az astramzár alól ki-kisza- baduló MTK ellentámadásai. A második félidőben a most már széltől is támogatott FTC szinte szóhoz jutni sem engedte az MTK-t és a bal- szélsőt játszó Weisz Ferenc két góljával (67. és 77. perc) és az ezúttal jobbösszekötőt játszó Borbás egy góljával (79. perc) biztos győzelmet aratott.” Így írt az akkori Sportvilág. ÖVAS! Csakhogy... A rangadó megnyerésével és áz utolsó mérkőzésén csak döntetlent (2:2 a 33 FC ellen) elférő BTC megelőzésével még nem fejeződött 'be a bajnokság. Következtek — mint a kezdeti időkben a meglehetősen pontatlan adminisztráció folytán majdneim minden éviben — az óvások! Az FTC-tői hamarosan elvettek 2 pontot, mert a 33 FC ellen szerepeltette Braun Ferencet (későbbi válogatott játékosát), holott még nem volt leigazolva. 23 pontjából — 21 lett. De a szintén 21 pontos és jobb gól- arányú BTC sem örvendhetett sokáig a sikerének. A szemfüles Malaky Mihály kisütötte, hagy a BTC — szintén éppen a 33 FC elleni tavaszi mérkőzésén — a műegyetemista Fey Viktort játsszatta igazolás nélkül. A BTC-tői is elvettek tehát két pontot, így lett 1. FTC 21 pont (23 helyett), 2. BTC 19 pont (21 helyett) és 3. MTK 18 pont. Látszólag a következő évben a FTC—BTC mérkőzések léptek elő rangadókká. De bizony a piros-fehérek mérkőzései soha többé nem számítottak rangadónak, az FTC viszont évről évre vívott egy, két, sőt olykor még több rangadót is az MTK, UTE, Kispest Stb. ellen. H. L. Az FTC 1908. évi csapat», amely megnyerte a bajnokságot, az akkor a Magyar Kupát helyettesítő Margitszigeti Ezüstlabdát, a Húsvéti Serleget és a Corinthian vándordíját. A játékosok (balról jobbra) álló sor: Rumbold Gyula, Fritz Alajos, Manglitz Ferenc, (középső sor)Weinber II János, Bródy Sándor Gorszky Tivadar, (elől) Rónai Zoltán, Weisz Ferenc, Koródy Károly, Schlosser Imre és Szeitier Károly. Oldalt felöltözötten balról Malaki Mihály intéző, jobbról Horváth Ferenc szakosztályvezető áll 8
