Fradi-híradó (1971)
1971. július
„ÉGI" A CSUPASZÍV ÚSZÓ Amikor randevút beszéltem meg dr. Egerváry Mártával, azt hittem egy „nyugdíjas” úszóval találkozom, később kiderült, hogy egy sérült labdarúgóval. Méghozzá olyannal, akinek mindkét lába térdig gipszben van. Mit tehet ilyenkor az újságíró? Házhoz megy. Humora a régi Először azt hittem tréfál, de amikor megláttam, kiderült, hogy csak arról van szó, nem vesztette el kedélyét, humora a régi, de a gipsz az igaz. — Átigazoltál a focihoz? — Szó sincs róla. Egy évben egyszer a medikusok kihívják az oktatókat focimérkőzésre. Képzelheted, hogy erősítenem kellett az oktatók csapatát. Es ollóba kerültem... Törés nincs, de a gipsz kell. Ebből is látszik, hogy a nők mindent nagyon komolyan vesznek. Ha fociznak, akkor a focit is, még akkor is, ha egy ilyen barátságos mérkőzésről van szó. Mindezt a kórbonctani tanszék tanársegédjének minőségében mondja. Majd hozzáteszi: — Az egészben azt sajnálom a legjobban, hogy kihagytam a „harmadik félidőt", az egész mérkőzést tulajdonképpen azért játsszuk'... — Nem az volt a baj, hogy nem vagy edzésben? Bólint. Bizony, két és fél éve, hogy visz- szavonult s azóta nem látták az uszoda környékén. Ki korán kel... Miért7 — Korán kellene felkelni. — Ezt éppen Te mondod, aki tizenöt éven át hajnalban keltél...! — Ez az. A koránkelést gyakorlatilag soha nem szokja meg az ember, de hajtja a tudat, hogy érdemes csinálni. — Mennyit úsztál? — Évi 2500 kilométert, szorozd be tizenöttel. — És mindezt az FTC színeiben? — Végig! — Eredményeid? — Negyvennégy magyar bajnokságot nyertem, harmincvalahány egyénit. Valahogy nem jutott rá idő, hogy utólag összeszámoljam. — Legsikeresebb éved? — 1962. Európa-bajnokságon harmadik hely 400 vegyesben, hat egyéni magyar bajnokság és kettő váltóban. Az év sportolója lettem. Szép volt! Érdemes volt érte hajtani. Három olimpia és egy levél Róma, Tokió, Mexico — három olimpia, amely kevés sikert tartogatott számára. Universiadék, amelyek győzelmeket hoztak. Mielőtt kiutazott Mexikóba — doktorrá avatták, s miután hazajött — visszavonult. — írtam két gyönyörű levelet. Egyet a szövetségnek és egyet az FTC-nek. Megköszöntem az úszóéveket, s felajánlottam szolgálataimat úgy is mint úszó és úgy is mint orvos. — Igénybe veszik? — Részben. A sportorvoslás izgat, az úszóoktatás sem kevésbé. Már ügyelgetek az uszodában ... — Ha újra kezdenéd? — Megint csak úszó lennék. Gazdag, szép élményeim vannak. Bejártam a világot. — Es ha klubot kellene választani? — Ismét csak a Fradit választanám. Látogatók jönnek a „sérült labdarúgóhoz”. Félbeszakad a beszélgetés. Végig pásztázom szobáját, érmekkel, tiszteletdíjakkal, emléktárgyakkal zsúfolt. Egy világjáró emléktárgyai és egy nagyszerű úszó pályafutásának ösz- szegezése. „Égi” csupaszív, csupa szorgalom, csupa akarat úszó volt. A roskadozó vitrin főhelyén egy herendi váza áll, nem egy győzelem, hanem tizenöt év sorozatának, klubhűségének viszonzásaképpen. Ezt a vázát a Ferencváros adta a visszavonuló Egerváry Mártának. Betegágyából is ráesik a tekinte7 Dr. Egerváry Márta fizikai gyakorlaton Á
