Fradi-híradó (1971)
1971. október
Sok jubileum múlik el csendben, legfeljebb az elmaradt ünneplésért, virágcsokorért, köszöntőbeszédért a jubiláns lelkiismerete kárpótol. Az a kiegyensúlyozott érzés, hogy a sportban megtette a megtehetőt, s hogy jól választott egyesületet. A pályán eltöltött évekért pedig beszéljenek az érmek: Pozsonyi Lajos huszonöt esztendőt töltött el a Ferencváros színeiben. Ki ne ismerné két sportág szerelmesét? A jégkorongozót és labdarúgót. Kölyökfocistaként kezdte az FTC- ben, ifiként folytatta, ám a nagycsapat bezárt kapu maradt számára. Közben pedig elhódította egy másik sport: a jégkorong. A felfedezés itt is a Ferencvárosé. Bizony abban az időben még a téli szórakozást is a klub nyújtotta az apró sportolóknak. Jégpálya volt, s azon csúszkáltak a labdarúgóreményekkel teli gyerekek. — Így volt, csúszkáltunk és fociról beszéltünk. S egyszer csak egy férfi szólt hozzánk: „Egész jól korcsolyáztok, nincs kedvetek koron- gozni?" Látva tétovázásunkat, először azt mondta, hogy azért nem kell rögtön búcsút mondani a labdarúgásnak. Így hát többen elmentünk megpróbálni milyen is az a jégkorong. Nekem, egy életre szóló élmény maradt. De az is igaz, hogy felfedezőm is jól mondta: nem kell szakítani a focival... Nem is szakítottam. éleire szóló élmény Pozsonyi Lajos 1948-tól jégkoron- gozott az FTC csapatában, s amikor labdarúgásban a zöld-fehér színek nem kecsegtették, a Gödöllői Dózsa labdarúgóinak kapuját védte. Es ersze korongozott a Fradiban. Tíz ajnokságot nyert csapatnak volt a tagja, számos helyen megfordult Európában. Most számolja válogatottságait, hiszen a játék és izgalom hevében kinek jutott ideje ilyesmire. Az 1969—70-es esztendőben a zöld-fehér csapat edzői tisztét is betöltötte, bár ez a kérés, az akkor még szívesen játszó korongost váratlanul érte. — Aztán kaptam egy szép vázát, letettem a hokibotot. Megértettem, bogy a fiatalok következnek. Két sportágban jeleskedett, mint játékos, érthető, hogy e két sportágban, jégkorongban és labdarúgásban szerzett edzői képesítést is. E két diploma egyelőre kihasználatlanul áll Pozsonyi Lajos szekrényében, ö maga annál aktívabb. Megtalálható a nézőtéren, akár focit, akár jégkorongot játszanak a zöld-fehérek. ö már ilyen hűséges. Nemcsak a sportpályán. Munkahelyén, a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Irodájában is, ahol 15 éve fényképész. Ez foglalkozás és hobby is. Szerencsés találkozás. — Mire a legbüszkébb? Gondolkozás nélkül vágja rá: „A fiamra!" Pozsonyi Lajos reméli, hogy a hároméves Zsolt követni fogja a pályán és természetesen a zöld-fehér színekben is. Géza búcsúja Amikor az NB I-cs csapatni! új, fiatal legény lett ax elsőszámú kapus, elbúcsúzott a klubtól. Leadta a szerelését a szertárosnak, aztán nehéz szívvel bandukolt ki a nyirkos folyosóról, fel a lépcsőn, ki az Öreg, roskatag lelátó elé. Azt tudta, Itt már befejeződött Játékos pályafutása. De még nem érezte Öregnek magát. Es Gulyás Géza a futballt sem akarta még abbahagyni. Gulyás Géza könnyes szemmel vonul le játékostársai előtt... Hívták több helyre Is. O azonban egy kiscsapatot választott. A Vasas Lángot. Az ÚJ Idényben pedig már ott állt Ismét a háló előtt s — boldog volt. A csatárok annál kevésbé. Akik ellene Játszottak. Mert Öregszik s ha el is jár felette az Idő, az még nem jelenti azt, hogy könnyebb neki gólt rúgni. Pedig már nem repkedett annyit egyik sarokból a másikba, mint hajdanában. Teltek az évek s a csapatnál egyre több fiatal kapusnak szegte kedvét a kllátás- talanság. Hogy nem jutnak a kapu közelébe. A veterán kapuőr ugyanis még mindig szilárd pontja volt a gárdának. Aztán egyik napról a másikra mégis elhatározta: elég volt. Bármennyire Is szerette a labdát, meg a csapatot — leköszönt. Jöjjenek a fiatalok. Aztán amikor a labdarúgók délutánonként edzésre vonultak ki a zöld gyepre, odakOnyOkölt a korlátra s sokat nézte a labdázókat. Negyven éves volt már. Egy nap azonban váratlan dolog történt. Megint megkeresték egykori csapatától, a Ferencvárostól. Azt mondták: jöjJOn vissza védeni. Az első csapathoz. Bajnokság kOzben voltak s a tartalék kapus bevonult. £s kellett, aki kisegít, ha Géczl esetleg nem tud védeni. Eleinte alig akarta hinni a dolgot, de amikor a választ kérték tőle, természetesen Igent mondott. Ismét edzésbe állt. A mérkőzéseken pedig ott ült a klspadon. Mert hát Géczl Pista hétről hétre rendelkezésre állt. Aztán egy edzésen megsérült a kapus. A hét végére sem JOtt rendbe s a Honvéd elleni rangadón Gulyás Géza foglalta el a helyét. Jól védett. Egy gólt kapott, azt is tizenegyesből. Amikor pedig Kocsis húsz méteres bombáját bravúrral tolta ki a sarokból, még a Honvéd zászlók alatt tömörülő szurkolók Is összecsapták sokszor a tenyerüket. A bajnoki év végén megint elbúcsúzott. A Dunaújváros elleni mérkőzésen. A klubtársak sorfala előtt ballagott le s a lelátón zúgott a taps. Elbúcsúzott. Hogy most már végleg? KI tudja. Hiszen még fiatal. VABKONYI SANDOK ...utána azonban már vidáman beszél a rádió mikrofonjába. Mellette Szepesi György 21
