Fradi-híradó (1971)
1971. július
Uj csapat született Tomboló öröm, tapsvihar a Sportuszoda lelátóin. Az éles őszi verő- fénybe, a fejek felett diadallal leng-táneol a zöld-fehér zászló . — Baj-nok-csa-pat!... Baj-nok-csa-pat! — a fáradhatatlan torkú kórus harsogva köszönti a Ferencváros vízilabda bajnok együttesét. Az örökifjú nagy egyéniséget, Kárpáti „Gyurikát”, a gólkirály Felkai „Rókát”, Steinmetz kapust, a négyméteres specialistát. És a mestert, Gyarmati Dezsőt. Mindannyiukat. bői azután nagy lendületű huszáros rohamokat próbáltunk vezetni... Az 1970-es évvel, a mutatott játékkal nem voltam elégedett, a fiúk küzdőszellemével azonban tökéletesen. A támadások befejezése gyatrán ment, az emberelőnyök kihasználása pedig egyenesen tragikusan. Szép emlék volt, az 1968. évi bajnokság ünnepi záróakkordja. Egy korszak csúcspontja. 1968—69. A nagy veszteségek időszaka. 1970 az újrakezdésé, 1971- el az átalakulásé. Egy teljes csapat mondott búcsút a játéknak, illetve az FTC-nek, edzéstől együtt. 1968-ban év közben távozott a válogatott Szívós István. 1969-ben pedig a 169-szeres válogatott Kárpáti dr, aztán Bolváry és Ambrus akasztotta szegre a sapkát. A gólkirály Felkai László a Bp. Spartacusba, a mögötte a góllövő listán a második Martin pedig a V. Izzóhoz igazolt át. Laukó II a Tatabányát választotta. Éppen hét játékos. A sort Gyarmati Dezső, az egyik legjobb magyar edző zárta: a kolumbiai Caliba szerződött. Megkondultak a lélekharangok a nagy múltú csapat felett, amely a magyar vízilabda sport történetében kezdettől vezető szerepet játszott, s nem kevesebb, mint 18 elsőosztályú bajnokságot nyert. Aki azonban csupán a bajnokságok végeredményét tükröző táblázatokból próbálna valamire is következtetni, nem jutna semmire. S ez az, ami a legértékesebb az egész átalakulásban. Hiszen az 1968. évi bajnokságot követően 1969-ben az FTC a második helyen végzett és, a „halálraítélt” csapattal is a dobogóra jutott — harmadik lett. 1970-ben új kezekbe került a kormánykerék. S nem akármilyen kezekbe. Kapóra jött, hogy Goór István éppen Gyarmati külföldre távozásával egyidőben érkezett haza négy évi tuniszi edzőskö- dés után. A vízilabdát kissé közelebbről ismerők jól tudják, hogy Goór, edzői pályáján nem egyszer, s nem is kétszer művelt már „mellbevágó” dolgot. Hogy mást ne mondjunk, a Bp. Vörös Meteort felhozta az első osztályba. Azután Szolnokon — 1957—58— és 59-ben — egymás után három bajnokságot nyert a Tisza parti gárdával. A Csepel Autóból is remek kis csapatot formált, mielőtt Afrikába tette volna át működési színhelyét. Goór nagyon jól tudta, hogyan szabadíthatja meg a kétségektől a jócskán megtépázott együttest, önbizalmat és tudást adó kemény edzésmunkával! Valami új húzással is, amely a meglepetés erejével hathat majd a legjobb ellenfelekkel szemben és végül a nyomott hangulat feloldásával, amelyhez örök- vidám kedélyével nagyszerűen értett mindig is. így történt, hogy ... Mi is történt ? Mondja el ő, hiszen ő a legilletékesebb, Goór István, aki egyébként 1971 tavaszán a Magyar Üszó Szövetség ünnepi ülésén méltán elismerő szavak közepette vehette át a jól megérdemelt mesteredzői oklevelét. — Nem akartam igazolásokkal tol- dozgatni-foldozgatni — mesélte az edző. — Ügy határoztam, az egészen fiatalokkal építem ki a csapatot, a csupán viszonylag idősebb Kásásék köré. Az idő rövidsége miatt 1970-ben az alapozást össze kellett sűríteni, szárazföldi munkára tulajdonképpen semmi sem jutott. A főcél az új csapat kialakítása volt. Bállá, Szellő, Nemesik, Ipacs — ifjúsági játékosaink beillesztése a gépezetbe. Az ifik edzője, Kiss Egon segített a vészes emberhiányban. Lényegében egyetlen taktikai elemet tanultunk be, a saját elképzelésünk szerinti zónázást. Szoros emberfogást nem is alkalmazhattam, mert a gyerekek nagy része fizikailag nem érte el az OB I átlagos szintjét. Ebből a védekezés- 1971-ben? — Az előkészületek zökkenő nélkül zajlottak le. Január 4-én kezdtük az alapozást, április 15-ig heti 3 erős tornatermi edzést és 4—5 alkalommal erős, hosszú úszás szerepelt a programban. Ezt követően tértünk át a gyorsító munkára. Olyan fejlődést mutattak a gyerekek, hogy magam is elcsodálkoztam. A zónát időnként az idén is elővettük, de ma már nem kell tartanom attól, ha emberfogásra kell áttérni. Megpróbálkozunk a „hullámszerű” támadásokkal. Két—három, esetleg négy játékos-kiugrásokkal, berobba- násokkal, visszaugrásokkal igyekszik helyzetbe kerülni. Ha nem sikerül, akkor jön a „második hullám”, indítunk hátulról. Néhány elzárást formát is begyakoroltunk, s alkalmaztunk. Ha ezt valaki jól csinálja, nehezen lehet megtalálni az ellenszerét. Ezeken kívül is tartogatunk egy-egy alkalomra néhány apró húzást. — Kevesen vagyunk. Nem tudom kihasználni a cserében rejlő kitűnő lehetőségeket. Azután: a fiúk roppant lelkesek, hegyeket lehet elmozdítani az igyekezetükkel. Ez egyrészt nagyszerű dolog, másrészt viszont a nagy igyekezet olykor kapkodássá válik, amelyen nehéz úrrá lenni. GALLOV REZSŐ Az új csapat. Alinak, balról: Bányai, Kövecses, Steinmetz, Csákány, Goór István edző, Ipacs, Kásás. Lent: Bállá, Szellő, Wiesner. 21
