Fradi-híradó (1971)
1971. július
ÚJBÓL JÁTSZANAK AZ „ÖREGFIÚK” „Amint Horváth kidobta a labdát, Rudas felnézett, s ragyogó átadással indította Dékányt. A balfedezet remek cselt csinált, s azután a kiugró Borsos elé tálalt. Az öszekötö — látván, hogy a kapus kiindult — hátra sarkalt Fenyvesinek, 6 azonnal lőtt. És a labda, mintha csak zsinóron húzták volna egyenesen a sarokba repült .. Hadd áruljuk el gyorsan: nem a régmúltban esett e remekbe szabott gól a Fradi pályán, hanem mostanában, mégpedig a svájci Saarnen elleni találkozón, ahol 5:2-re nyertek Rudasék, s a 90 perc alatt olyan játékot produkáltak, amilyet csak — egykoron. Pedig nem éppen ser- dülőkorúak már e derék „ifjak”. Hajuk őszes homlokuk barázdás, ám mégis — hogy imádják a focit változatlanul1 A közönség pedig tapsol nekik mindig. És mindenütt. Ahol csak fellépnek, Pesten, vidéken egyaránt... — 1968 júniusában alakultunk újjá, azóta „lépünk fel” rendszeresen. Tehát pontosan három éve... De mondhatom, még soha nem keltettünk csalódást. Éppen elenkezöleg: annyira pozitív a mérlegünk, hogy sokszor magam is csodálkozom, ha fellapozom jegyzeteimet. Csak két példát... 1969-ben kereken 10 mérkőzést játszottunk, s minden esetben győztünk... Mégpedig úgy, hogy egy híján éppen 60 gólt rúgtak a csatárok, védelmünk pedig mindössze 25-öt kapott. De nagyon jó az 1970-es mérleg is: 17 mérkőzésből 14-szer „két pontot” szereztünk, egy döntetlenünk volt, s mindössze kétszer hagytuk el vesztesen a pályát. Ez a szereplés dicséretére válna akár egy ifi csapatnak is, érthető tehát, hogy Hirspold Árpád, a lelkes „főintéző” boldogan mesélte e három évről, a 36 hónapról, amióta rendszeresen játszanak az öregfiúk, s miközben kellemesen szórakoznak, öregbítik a Fradi hírnevét, városainkban éppúgy, mint a kisebb-nagyobb községekben. Pilanatnyilag az a legfontosabb cél, hogy jól érezzék magukat az egykori öregek, ápolják a baráti kapcsolatokat, elmeséljék egymásnak, kit merre sodort az élet, hol dolgozik. Nézzük csak valóban, az egykori sztárok, akik oly mesterien kergették annak idején a labdát, s tapsolt nekik a B-közép, amíg csak abba nem hagyták... Finta például főkönyvelő az országos hírű Rákoskeresztúri „összefogás” Tsz- ben, azt mondják róla: valóságos pénzügyi szaktekintély lett. Rudas, édesapja mesterségét folytatja: vendéglős, illetve üzletvezető, akárcsak Gyetvaí. Lázár Gyula évtizedek óta az Elektromos Müveknél dolgozik. Dékány Ferenc dr.-ból kiváló jogász lett, ügyvéd. Mátrai Sándor presszót vezet. Láng Károly párttitkár az EKlSZ-nél, és edző — Sasodon. Gerendás András beruházási mérnökként dolgozik a Csemege Vállalatnál. Horváth Gyuri kapusedző a BVSC-ben Thomann Antal szövetségi kapitány az Utánpótlás válogatottnál, Dalnoki Jenő edző — a Fradiban. Szabó motorszerelő a Danuviában. Friedmanszky Zoltán edző lett Kubában. Borsos Miklós tisztviselő a Metrónál, és edzőként is ott dolgozik, dr. Fenyvesi Máté főállatorvosa a Biatorbágyi Termelő- szövetkezetnek, Szigeti Ferenc edző Kecskeméten. Füstös János előadó a Budafoki Borforgalminál, Kertész Tamás edző is, mérnök is — Debrecenben. — Mindenkiből komoly, megbecsült ember lett az életben is — nyugtázta a „végeredményt" Hirspold Árpád, aztán fejtegette: bármilyen messze is kerültek sokan az Üllői úttól — sőt Budapesttől — egy-egy barátságos mérkőzés alkalmával mindig teljes azért a létszám, sőt sokszor annyian ülnek a cserepadon, ahányon a pályán játszanak ... És ami nem kevésbé bizonyítja a jó hangulatot, a nagyszerű közösségi szellemet: sokszor még „idegenek" is szívesen hozzájuk csapódnak, mint például legutóbb is az egykori jégkorongozó Kárász, vagy a hajdani FTC-evezős Zeller József, hogy ne is beszéljünk Toldi Gézáról, aki boldogan utazott le a jómúltko- rában Dömsödre is a csapattal, amikor hazalátogatott Dániából. — A mi keretünkbe mindenki belefér — magyarázta szeretettel Hirspold Árpád, miközben tréfásan hozzátette: Nálunk nem kell sem kiadatás, sem előzetes aláírás. Jöhet bárki, aki itt focizott valamikor, és Fradistának vallja magát ma is, legyen akár nagypapa korban is. Valóban így van. Az „öreg fiúk” közé bárki visszatérhet, mert — de jó is leírni az ilyesmit — ezt a szellemet ápolják a Fradinál a mai vezetők is, hiszen segítik, támogatják az egykor oly sok dicsőséget szerzett játékosokat, összejöveteleiket. Azzal például, hogy bármikor kérik, megkapják az autóbuszt, válogathatnak a felszerelésekben, segítik vidéki, vagy éppen külföldi útjaikat, szóljon a meghívás bárhová is. És ami külön is jól esik ezeknek a derék, a klubért oly sokat tett játékosoknak: össze jöveteleiken gyakran feltűnik az elnök, Harót János is, vagy az elnökhelyettes, Som Ferenc, és Klárika — vagyis Juhász Gyuláné — a régi adminisztrátora a Ferencvárosnak, talán soha nem végzi akkora lelkesedéssel munkáját, mint amikor az öregfiúk ügyeit intézi. Éppen ezért nem csoda, hogy az öreg tanár úr — Lázár Gyula — így beszélt a minap az új klubban, amikor összefutottunk: — Higgyék el, nagy öröm ma újból kijárni a pályára. És felidézni a régi szép emlékeket, vagy figyelni épp a mai gárdát, utódainkat... NAGYMAROSI LÁSZLÓ 6
