Fradi-híradó (1971)
1971. április
FLORI és a labdajátékok Ki az igazi tehetség? — Flóri, ludom, hogy a nehezére esik, de most az egyszer ne beszéljünk a labdarúgásról. Legyen más sport a téma. Mi a helyzet a „többivel”? — Én tulajdonképpen még a Madách gimnáziumban ismerkedtem meg a különböző sportágakkal. Mert ott volt minden. Kézilabda, kosárlabda, röplabda, asztalitenisz... — Melyiket űzte? — Mindegyiket: — És közben focizott is? — Igen. Tagja voltam az iskolai kézilabdacsapatnak. És az asztali- tenisznek is. — Később aztán fokozatosan abbahagyta ezeket. — Nem egészen. Ha alkalmam nyílt, beszálltam játszani. — Például? — Például kezdjük az asztaliteniszszel. Remek időtöltés, jó kikapcsolódás. Tudja mit lehet belőle tanulni? Reflexet, koncentrálást. És mi játsz- szuk is az edzőtáborokban. Egyszer egy óriási házibajnokságot rendeztünk Velencén. — Hányadik lett? — Beszéljünk inkább a kosárlabdáról. .. Régen szeretem ezt a sportágat. Még az Európa-bajnok csapat idejében lettem „beoltva”. — Kézilabda? — Sokat játszottam. Később, amikor abbahagytam, elkezdtem a mécsesekre járni. Tanulni, nem is tagadom. Például cseleket. Nem hiszi? Pedig így van. Sokszor láttam olyan epizódot, hogy a játékos lövés helyett inkább ziccerbe hozta a társát. A jelenetet elraktároztam és a pályán megpróbáltam én is. De a csavart vagy ravasz gólokat is érdemes volt megfigyelni. — Tenisz? — Minden DK-mérközésen kint vagyok. Sőt, amikor tehetem, a versenyekre is elmegyek. Mert szép sport, nagyon szép sport. Hogy én űzöm-e? Csak műkedvelői szinten. Úgy hiszem, ehhez van a legkevesebb tehetségem. — Szóval szereti a labdajátékokat. — Természetesen. Olyan jók, mint a foci. Csak kézzel kell csinálni. — Nehezebb? — Ez attól függ, kinek mihez van érzéke. — Lehet, hogy Albert Flórián még jobb kézilabdázó lett volna? Vagy esetleg asztaliteniszező? — Nem, ezt nem hiszem. — És ha újra születne? — Ez könnyű kérdés. Hát persze, hogy focista lennék ezerszer is. És ezzel ugye nem sértem meg a többi sportágat? A csatár egy cselt csinál, majd lövésre lendíti a lábát. Gól!! Üjjong a csapat és lelkendeznek a vezetők. Micsoda felemelő érzés! Ilyenkor egyszerűnek tűnik minden. Pedig a jelenetnek milyen bonyolult a háttere, mögötte mennyi minden rejlik! Sok-sok gyakorlás, lemondás. Persze ez sem lehet általános érvényű. Az iskolákban, játszótereken labdázgató vagy éppen az FTC-ben rendszeresen futballozó gyerekek közül kiről lehet megállapítani gyermekkorában: mire viheti'? Többek között ilyen kérdésekre is választ keres az FTC módszertani osztálya a közeljövőben kezdődő kutatásokkal. A kiválasztás problémájával egyre több országban, sportegyesületekben, és kutatóintézetekben foglalkoznak. Ahol az élsport fejlesztése a legfontosabb szempont, ott nem lehet a tömegekkel foglalkozni. S ha nem, akkor sok-sok gyereket kell más klubokhoz, csapátokhoz irányitani. Valahogy így van ez nálunk is. Naponta jelentkeznek a gyerekek személyesen és levélben, szeretnének a Fradiban focizni. Vannak olyanok, akik nem bírják a sok munkát, lemorzsolódnak, másokat viszont az edzők tanácsolnak el. Nem áll azonban rendelkezésükre olyan kidolgozott és jól bevált módszer, amelynek felhasználásával nyugodt lelkiismerettel küldhetnek el játékosokat. Többnyire szubjektív megítélés miatt kell a gyerekeknek leadni a szerelést, és elbúcsúzni. Előfordult már olyan eset, hogy valakit eltanácsoltak egy klubtól azzal a jelszóval, hogy: „úgysem lesz belőled soha jó futballista!”. Aztán pár év múlva egy másik klubban magasabb szintre verekedte magát egykori társainál. Ez a sportmozgalom szempontjából még a szerencsésebb eset. Károsabb, ha a gyerek kedvét veszti, végleg abbahagyja, sőt megutálja a sportot. Azt szeretnénk, ha ilyen, és ehhez hasonló esetek egyáltalán nem, vagy csak ritkán fordulnának elő. Ezért nagyarányú felméréseket kívánunk végezni. Előbb természetesen az első csapat játékosaival, s a róluk szerzett tapasztalatokat fogjuk „visszafiatalítani” a megfelelő korcsoportokra. Ezeket az adatokat összevetjük az egyes korcsoportokról szerzett tényleges adatokkal, és bízunk abban, hogy megbízható követelményrendszert sikerül kidolgozni. Edzőinknek azután már csak azokkal a gyerekekkel kell tovább foglalkozni akik a szinteknek, követelményeknek megfelelnek. A felméréseket rendszeresen és huzamosabb időn keresztül fogjuk végezni, hogy adataink minél megbízhatóbbak legyenek. A felmérések anyagát részben a különböző fizikai képességek számmal mérhető adatai (különböző távolságú futások időeredményei, ugrások távolsága, magassága, dobások nagysága stb.), a játékosok személyiségére vonatkozó lélektani, élettani adatok, testméretek, és természetesen labdás technikai és ügyességi gyakorlatokról szerzett adatok adják. BÁMIIDY LÁSZLÓ AZ ÉV ELSŐ Varga Vera (női mükoresolyázás) BAJNOKAI llereez Ilona — Sugár István ( Jégtánc) I
