Fradi Híradó (1963)
3. szám
Monostori, Csanádi II., Fiola, Mászáros, Gyetvai Mészáros József Nem. nem, kedves olvasóink, a fenti nevek nem a Fradi-iöregfiúk csatársorát jelentik. {Bár igazán nem rossz kis csatársor lenne...) Ez a névsor az öregfiúk ama tagjait jelenti, akik az FTC szakvezetésében tevékenyen részt vesznek. Mészáros Józseffel, az NB I-es csapat edzőjével beszélgettünk, ö ezt mondja a szakvezetők munkájáról: — Munkánkat megkönnyíti az a rendkívül fontos tény, hogy a labdarúgó szakosztály és az elnökség között kitűnő az összhang. Elnökségünk minden segítséget megad ahhoz, hogy jól, eredményesen dolgozhassunk. — Mik a szakvezetés legfontosabb célkitűzései? — A csapatépítésnél azt a régi FTC^elvet követjük, hogy lehetőleg saját nevelésű játékosokkal erősítsük az együttest. Az idegenből hozott játékosok szerepeltetése nem mindig szerencsés, ámbár nekünk e tekintetben is inkább jó tapasztalataink vannak. Az FTC stílusát, légkörét, szokásait persze a pályán és a magánéletben egyaránt, nem könnyű megszokni, előnyben xxinnak azok, akik ezekkel együtt nőnek fel. Minden tekintetben az FTC nemes hagyományait akarjuk átültetni fiainkba. Jószellemű, szerény, tehetséges fiatalok egész sorával foglalkozunk. Munkánkat természetesen váltakozó siker kisári, Monostori Károly, a Ferencváros intézője hiszen egy-egy győzelemnek, sikernek sok- sok összetevője van. Egy kis szünet után így folytatja Mészáros: — Az egész Fradi- család nagy diadala volt az olaszországi Calliga- ris Kupában elért első helyezés. Ifjúsági játékosainkat dicséret illeti meg, túl az utasítások pontos betartásán, elsősorban a hagyományainkhoz méltó sportszerű játékért. — Kikre számít a közeljövőben az első csapatban az ifjúságiak közül? — Minden ifijátékosunk előtt nyitva áll az út az NB I-es csapat felé. Neveket egyelőre nem említek. Persze, nem elég az, ha valaki jól futballozik! Két fiatal sportolónkat például, akiknek a tanulmányi eredménye nem kielégi- tő, nem vittük el az olaszországi tornára. Csak olyan sportolókra van szükségünk, akik a munkában, illetve tanulásban, no meg persze a sportban is helytállnak. Szerencsére a fenti két esetet kivéve, fiaink — az úttörőktől a nagycsapatig — mindkét téren megállják a helyüket. Végül ezzel búcsúzik Mészáros „Dodó”: — Mi, Fradi-öregfiúk, a szakvezetésben is minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a Ferencváros szurkolóinak és a labdarúgás népes táborának minél több örömet okozzunk szorgalmas, lelkiismeretes munkánkkal. Gyetvai László, a második csapat edzője 4
