Fradi Híradó (1963)

3. szám

KIBÉDI ERVIN, A VIDÁM SZÍNPAD TAGJA

Ös-franzsladti vagyok. A Ferencváros pályája környékén nevelkedtem, Ifjúságom minden kedves mozzanata az Üllői úti fák közelébenjfSflifM le. Kisgyerek-koromban édesapám vasárnapom tséat Pradi- mérkőzésekre cipelt, a kőtelező családlátogatás helyett

Később én ezt önállóan úgy fejlesztettem tovább, hogy hét- közmaponkén • is a Fradi-pá- lyára jártam. 4 kötelező iskolalátogatás helyim.

Talán ezért ts buktam meg matematikából Pedig fírtba 11- matematikából kitűnő voltam, hiszen olyan do.ttő dolgokat, hány méter hosszú egy futball- pálya, mennyi a játékidő tartama és hány csapat vsa. a világon (FTC, Fradi, Ferenc- város) már hároméves koromban tudtam. Gyönge, vézna és nem -túlságosan szép gyerek voltam. (Az idő hogy’ megváltoztatja az embert...) A bátorsággal is hadilábon álltam, így az iskolai mérkőzéseken rendszerint csak mint ellenőr szerepeltem. Én ellenőriztem, hogy a labda mikor hagyja el

a játékterei es akkor én azt azonnal társaim rendelkezésére bocsátottam. Szóval labdaszedőként kezdtem.

De ezt lelkesedéssel végeztem, úgyhogy órákait adhatnék mai, ifjú labdaszedő szaktársaimnak, akik sokszor ülve nézik, hogy a játékosok milyen szorgalmasan dolgoznak helyettük és szedegetik a kigurult vagy elszállt labdát.

A Fradi edzéseit rendszerint végignéztem, labdaszedői tudásomat itt is kamatoztattam és én elmondhatom, hogy egy pályán játszottam Sárosi Gyurival és társaival.

Egy edzőmérkőzésen elgurult a labda, és Toldi Géza nagyon sürgetett:

— Ne tátogass, kisfiú, csipkedd magad...

Én szaladtam, büszke voltam, hogy Toldi szóbaáll velem. A nagy sietségben nem vettem észre az öntözőgumit, elvágódtam. A vörös salak jól kicifrázta arcomat, kezemet, lábamat. Toldi és társai saját- kéz uleg jódozták, kötözték be azt a bömbölő, aprócska gyereket, aki látva ezt a testvéri szeretetet, kedvességet, mar akkor elhatározta, hogy a Fradit soha el nem hagyja.

Nem is hagyom el, pedig a színházban sok-sok ádáz csata folyik a különböző rendű és rangú szurkolókkal, akik között a legnemesebb ellenfél a __ bn Béla bácsi, ö egyszer elárulta nekem, ha nem lenne MTK a világon, ő csak fradista lenne. Vasárnap délutánonként, ha a mérkőzés egybeesik a színház előadásaival, egymás mellett szomorko- dunk vagy örülünk csapatunk szereplésén. (Béla bácsinak az utóbbi években több alkalma volt az örvendezésre, de idén talán ón kerekedem felül...)