Fradi Híradó (1963)

3. szám

További erősödést várhatunk

Női kézilabda szakosztályunk ez- idén lesz 10 éves. Az elmúlt 10 esztendőben a szakosztálynál működött edzők közül Váradi Andort említjük meg elsőnek, a régi játékosok közül pedig Sóthi Rózsit, Lászlófi- nét, Wolfnét, Gróf Saroltát és Sárközinét. Incze Antal szakosztályvezető jó munkával járult hozzá az elmúlt évtizedben tapasztalt fejlődéshez.

Az egységes kézilabda-bajnokság bevezetése szakosztályunk életében is változásokat hozott. Balogh Endre személyében új edző került hozzánk, s ma is ő a nők edzője. A legutóbbi három évben bizony komoly nehézségeink voltak, hiszen megtörtént, hogy a csapat az utolsó pillanatban menekült meg a kieséstől. Tavaly már a jó szakmai munka és a kollektív vezetés eredményesnek bizonyult: csapatunk a negyedik helyen végzett az NB I-ben. Tovább erősítettük a csapatot, s most már valódba Kapura tör a Portás elleni bajnoki mérkőzésen

ban a legjobb együttesek közé tartozunk. Minden játékosunknak igen jó a munkához való viszonya, a pályán pedig mindannyian lelkesen küzdenek az FTC színeiért.

Két válogatott játékosunk van jelenleg: Bognár Erzsébet és Giba Márta. Nagy Teréz és Ruff Ilona az utánpótlás-válogatottban, Vajda Mária, Selyem Mária, Bruckner Zsuzsa, Czitkovics Éva, Kaiser Ilona és Till Katalin pedig az ifjúsági válogatottban szerepel.

Wolf József

szakosztályvezető

Mi újság a férfi-kézilabdásoknál?

A FYadi-kézilabdások mérkőzésein az idény elején bizony hiába zúgott a „hajrá Fradi!”. Három vereséggel kezdett a zöld-fehér kézilabda csapat.

— Mi volt a kezdeti kudarc oka? — tettük fel a kérdést Somhegyi Józsefnek-r- December óta dolgozom együtt az FTC-kézilabdásokkal. A téli felkészülésünk az elnökség segítségével jó volt. A csapat szelleme kifogástalan, erőnlétileg is rendbejött a ^csapat. A kiadós edzéseket szorgalmasan, teljes létszámmal bonyolítottuk le. Am a szerencsével kissé hadilábon álltunk, mert pontosan a bajnoki idény kezdetére négy élvonalbeli játékosunk vált harcképtelenné. Som is ujját törte, legjobbjaink hiányát nagyon megéreztük. Sérültjeinket lelkes ifjúsági játékosainkkal pótoltuk, terpiészetesen náluk kiütközött a rutinhiány, sorra vereséget szenvedtünk.

— Először a Vasas ellen álltunk ki teljes csapattal. Végre győztünk. A legbüszkébbek a Csepel elleni 18:6-os győzelmünkre vagyunk. Csapatunk baráti szelleme kiváló. Elnökségünktől, szurkolóinktól minden segítséget megkapunk. Főleg rajtunk és kicsit a szerencsén múlik, hogy az elkövetkező mérkőzéseinken szurkolóink sok gólt és győzelmet láthassanak a Fradi-kézilabdásoktól.

11