Fradi forint füzetek
3. szám
18. FRADI FORINT FÜZETEK Akkor is január volt... 1966. január 19-én este, a tatai edzőtáborban az edzők jó hangulatú mérkőzést játszottak a tornateremben. Kispéter Mihály a Bp. Honvéd edzője volt akkor, ő is bemutatta régi tudását, amit ferencvárosi játékosként korábban oly sokan megcsodáltak. Váratlanul lecserélését kérte. Leülve a kis- padra néhány perc után feje lecsuklott. 47 éves korában szívroham végzett vele... Mészáros József, aki 1947-től 1957-ig játékostársa volt így emlékezett a Fradi legendás alakjára:- Először a Ferencváros mexikói túráján játszottunk együtt, akkor engem, mint a Kispest kölcsönjátékosát vittek el a mexikói túrára. Kispéter Mihály az első perctől szeretettel fogadott megkönnyítve számomra és Puskás Öcsi számára a Fradiba való beilleszkedést. Cseppet sem éreztük magunkat idegeneknek. Talán ennek a fogadtatásnak is szerepe volt abban, hogy a hazaérkezés után kértem átigazolásomat az Üllői útra. Miska személyiségével már az első találkozáskor nagyon nagy hatást gyakorolt rám. Talán ő volt az egyedüli olyan játékostársam, akire határtalan tisztelettel néztem föl, pedig jóformán egykorúak voltunk. Társaságban lehetetlen volt kivonni magunkat hatása alól, annak ellenére, hogy ő sohasem törekedett arra, hogy középpont legyen. A feltűnősködés, hivalkodás távol állt tőle, rendkívül szerény, mindenféle sztár allűrtől mentes ember volt. Amikor csapatunk az ötvenes évek elején nehéz - kieső helyzetbe - került, a pályán és a pályán kívül egyaránt erején felül vállalat. Mérkőzésről- mérkőzésre csúcsformában játszott. Sorsunk az utolsó, Salgótarján elleni Üllői úti mérkőzésen dőlt el. Miska úgy játszott, mint a tanár, nem egy-két embert, de egy egész csatársort lefogott. GyőztünK és az NB l-ben maradtunk. A 90 perc annyira kivette minyen energiáját, hogy az öltözőben percekig meg sem tudott szólalni. Ahogy erőt vett magán, felállt, és sorban minden játékostársának megköszönte a helytállást. Ő köszönte meg, aki a győzelemért a legtöbbet tette... Hiaegkúti Nándor is rendkívül tisztelte, pedig ellenfelek voltak...- Ő volt az az ember, akire azt hiszem, senki nem tudott rosszat mo- nyani. Tisztelték, becsülték, a konkurens klubok vezető, játékosai is. Amikor valami szemet szúrt neki, halkan hozta környezete tudomására. Sohasem hallottam kiabálni. Mindig érvelni próbált. Alaptulajdonsága volt ahig- gadtság és a nyugalom. Pontosan ezért kellett különös figyelemmel lenni minden szavára. Egészen biztos, hogy olyant mondott, amit meg kellett szívlelni. Egyike volt azoknak, akik a negyvenes-ötvenes években a hazai labdarúgó élet vezéregyéniségei voltak. Ez nem kis rangot jelentett, mert akkoriban nagyon sokan voltak olyan játékosok, akik tudásukkal, személyiségükkel olyan rangot vívtak ki, hogy felnéztek rájuk. Kispéter Mihály ilyen egyéniség volt. Én aki ellenfélként álltam vele szemben - ha lehet azt mondani - kalapot emelve figyeltem azt az iszonyú erőfeszítést, amelyet az ötvenes évek elején folytatott, a nevétől és kiemelkedő tudású játékosaitól megfosztott Ferencvárosért. Nem engedte, hogy széthulljon a csapat. Szó szoros értelemben pillérként tartotta az egész együttest. Elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a Ferencváros megmaradt az élvonalban, régi rangjában, hírnevében. Dalnoki Jenő:- Mostanában ha fiatal játékosokkal beszélek, nagyon sokszor Kispéter Mihállyal példálózom. Nem véletlenül, mert ő az, aki leginkább szívemhez nőtt. Egyike voltam azoknak Tichyvel, Komoréval, Fenyvesivel, akiknek a kezében halt meg - ott a tatai edzőtáborban. Egyszerűen nem akartuk elhinni, hogy csak így, egyetlen perc alatt elmehet egy ilyen kitűnő ember... Kispéter az edző. A játékosok szinte lesték a szavát
