Fradi forint füzetek

1. szám

— Száger Gyuri bácsi a Fradi egyik legnagyobb nevelő edzője öt tanítványával a hátsó, akkor még földes pályán. Rákosi, Rátkai, Albert, Dalnoki, Juhász — az egykori mesterrel. Hárman a római olimpián is játszottatok...

— Rákosival és Dalnokival ott voltunk Rómában. De ahhoz, hogy odaérjünk a cseheket otthonukban kellett legyőzni. Amikor az ominózus mérkőzésre mentünk a magyarok különvonatára ezt írták: Minden út Rómába vezet, de Brnóban győzni nem lehet! Tényleg a csehszlovákoknak nagyon jó csapata volt. Háromszor mentünk át az egész mécsesén a félpályán: kétszer amikor gólt szereztem, harmadszor a szünet utáni térfélcserénél...

— A debrecenieknek 1960-ban hat gól lőttél. íme egy a hatból. Szerettél 11 -est lőni? Milyen érzés volt a neved a meccs után a villanyújságon hatszor látni? Egyáltalán láttad a villanyújságot?

— Soha nem szerettem 11-est lőni, de a „gólkirályság” időnként megkövetelte. Na, meg sokszor nem volt, aki le- tegyé a mésszel jelölt büntetőpontra a labdát. Életem legszomorúbb 11-es kihagyása az Üllői úton a Galataszeráj elleni volt. Nagyon bántott az a 11-es. Na, de 1960 decemberében még ezt nem tudhattam, lőttem a gólokat — egyet tizenegyesből is — szegény Jakabnak. A villanyújságon általában csak az időt nézzük, olyankor, amikor az ember elveszíti az időbeni tájékozódást. Hatszor az Albert név? Hát, mit mondjak, kellemesen furcsa volt...