Fradi foci füzet (1978-1979)
1978. július
Friedmanszky a játékos • Friedmanszky Zoltán az FTC első csapatában 1957 és 1964 között 152 mérkőzésen szerepelt és 75 gólt rúgott. Játszott középcsatárt, szélsőt — de bármelyik posztra is állították, lelkesen, odaadóan küzdött. Az egykori Fradi-já- tékos ismét itt van a klubnál. Mi történt azóta, hogy abbahagyta az aktív labdarúgást ? — kérdeztük. — Csaknem másfél évtizede, 1964 novemberében a Wiener SC elleni kupamérkőzésen játszottam utoljára az első csapatban. Utána, 1965 januártól a serdülő 1. edzéseit Irányítottam. Mindezt csak másodállásban, hiszen Budaörsön testnevelő tanárként dolgoztum, sőt Pest megyei testnevelési szakfelügyelői megbízatást Is kaptam, öt évig működtem az FTC-nél, serdülő és ifjúsági csapatoknál. 1971 januártól Kubába szerződtem, egy évre. Nem klubcsapatnál edzős- ködtem, hanem egy tartomány labdarúgó szakfelügyelője voltam. Munkámmal elégedettek lehettek, hiszen szerződésem alaposan meghosszabbították: az egy évből négy és fél év lett... Visszatérve Budapestre újból elfoglaltam tanári állásomat. Közben több NB I-es vidéki egyesület Is megkeresett, hogy vállaljam el az edzőséget. Mivel első kikötésem az volt, hogy csak a családommal együtt megyek — lakáshiány miatt ezek a tárgyalások egy időre meghiúsultak. De a Szolnoki MTE ezt a kérésemet is teljesítette, s egy szép évet töltöttem a Tlsza-partl városban. A vezetők mindenben támogattak, s úgy éreztem, a csapat is szépen fejlődött. Nagyon jól esett, hogy kiadtak az FTC-nek; nem nehezítették meg, hogy Ismét a Fradihoz kerüljek. Milyen érzés volt, amikor az egyesület vezetői felkérték az FTC vezetőedzőjének? — Nagy megtiszteltetésnek tartottam és megmondom őszintén, kissé meghatódtam, hogy rám esett a választásuk. Természetesen elvállaltam, mert kövagyok! a vezetőedző telességemnek éreztem, hogy amikor nehézségek vannak, erőmhöz, tudásomhoz és felkészültségemhez mérten próbáljak segíteni. Természetesen nincs könnyű dolgom. Amikor a megbízatást elvállaltam, sok ismerősöm igyekezett lebeszélni. De megpróbálom a csapatot minél előbb talpraállítani, és a hanyatló folyamatot megállítani. Az egyesület vezetői biztosítottak támogatásukról, ami rendkívül fontos! Jóindulatú, lelkes, de „halkszavú” edzőnek tartÍ 'ák. Érzése szerint a játékosok közötti fegyclemtar- táshoz ez megfelelő lesz? — Nem vagyok barátkozó típus, nehézen melegszem fel. A higgadt beszéd- modor minden értelmes embernek érthetően kell, hogy szóljon. Senkitől nem várok több tiszteletet, mint amit adok —, de azt nem kérem, hanem megkövetelem. Igazságos és következetes akarok lenni, függetlenül nevektől, külső tényezőktől. Ez eddig is így volt. Sokan ezért kicsit merevnek is mondtak. Mindig betartottam a játékosokkal a három lépés távolságot, nem vagyok „tegező" edző. A játékosoknak és nekem közös a célunk, ezért aktívan kell együttműködnünk. Sok munkát követelek, ez ma már alap — enél- kül még közepes eredmények sincsenek. Sokat kell tenni, hogy a holnap jót hozzon. S ezt a kemény munkát csak kellő fegyelemmel lehet elérni, ezért a rendért pedijj elsősorban az edző a felelős. Mi a véleménye a jelenlegi játékosgárdáról? — Közelebbről csak az új évadra való felkészüléskor ismerhetem meg játékosaimat. Kemélent, hogy elfogadják a becsületes munkaelvet. Erősítésre mindenképpen szükség van, hiszen 13 — 14 standard játékos kevés. Több hasonló képességű labdarúgó a „kényszerítő" körülmények hatására sokat produkálhat, — így a csapat csak erősödhet. Az egészséges rivalizáláshoz viszont megfelelő játékosok kellenek. Mi a véleménye a szurkolókról, mi a kívánsága az „ezerfejű Cézártól"? — Tisztelet és becsület a sportszerűen viselkedő, csapatot buzdító, a mérkőzésekre rendszeresen eljáró szurkolóknak. Tőlünk tízezrek várnak jó eredményt, de ha nem is népszerű, amit most mondok: türelmet kérünk. Edzőtársaimmal mindent elkövetünk, hogy a várva várt előbbre- lépés minél hamarabb bekövetkezzen. S az ugyanúgy az FTC valamennyi labdarúgó edzőjének a sikere lesz, amint ahogy az esetleges kudarcot is vállaljuk. Edzőtársaim segítőkészségében és őszinteségében nem kételkedem. Kérem a szurkolókat, hogy feltételezzék rólunk: jót akarunk. A bizalom nagyon nagy erőt adhat. Valamennyien „ősfradisták" vagyunk. Soha nem felejtem el, hogy például Rózsa Lajos még a hatvanas évek végén, minden fizetés nélkül nevelgette az FTC ifjú palántáit. A sok kedvezőtlen előjel ellenére mit szólna, ha az FTC nyerné az idei MNK-t? — Rendkívül örülnék ennek, de az még nem az én eredményem volna. Dalnoki Jenő munkájának tulajdonítanám. Jól ismerem őt, játszottunk együtt is. Becsületes, rendes ember, soha nem volt nézeteltérésünk. Dalnoki a klub dolgozója marad továbbra is. Segítségére, szakértelmére valamennyien számíthatunk. Kevesen tudják, hogy Mészáros József és Friedmanszky Zoltán, tehát az FTC jelenlegi két szakvezetője egy csapatban is játszott. Hogyan is történt ez? — Felejthetetlen hónapok voltak. Én 1957 júniusában vizsgáztam a TF tanári szakán és ugyanebben az időben igazoltak ide a főiskola csapatából. Az FTC akkor nagy portya előtt állt: Ausztráliába készült. A csapattal utazott a pályafutását befejező Mészáros József és Kispéter Mihály is. És már én is. A hőn óhajtott ferencvárosi mezt 19 000 km-re a hazától húzhattam fel először! Pályafutásom kezdetén olyan segítőim voltak, mint Kispéter, Mészáros. Nagy élmény volt velük játszani, s rendíkvül boldog voltam, hogy már az első mérkőzésen pályára léphettem és sikerült góllal bemutatkoznom. A felejthetetlen túrán összesen 12 gólt szerezten, a legtöbbet, szám szerint négyet az Ausztrália elleni mérkőzésen. Mégis a legjobban annak a gólomnak örültem, amit itthon az első bajnokin rúgtam a Komlónak. Az erről készült fényképet ma is őrzöm. Gólok, emlékek, élmények — mindezt ferencvárosi mezben érte el „Frici", ahogy a szurkolók nevezték. Sokat tapsoltunk neki a góllövő csatárnak, sokat kaptunk a fejünkhöz, kihagyott gólhelyzetei után... Mert a szerencse sokszor elhagyta. A legjobban pontosan 20 éve, amikor a válogatott utolsó VB előkészületei során Finnországban megsérült. Ezután a világbajnokságot a kispadról nézte végig és többet már nem került szóba a válogatásnál. Ezt a szomorú „jubileumot" beszélgetésünkkor nem idéztem fel. Most csak a szépre, a jóra, az előrevivőre, az összefogásra szakítottunk időt. S beszélgetésünk az FTC-hagyomá- nyok díszes emlékeinek, az archívum tárgyainak, dokumentumainak színhelyén zajlott le. Friedmanszky Zoltán, az FTC új vezetőedzője első nyilatkozatát itt, a régi dicsőségek övezte helyiségben adta. Ügy távozott, hogy látszott rajta: tudja és érzi, az FTC korábbi sikerei mire kötelezik. Reméljük, hogy játékosai is hasonlóan éreznek. Nagy Béla * 4
