Fradi foci füzet (1978-1979)
1979. augusztus
Juhász Pista. Sérültek voltak a középpályások, nekem kellett beugrani. De akkoriban játszottam és mindent: szélsőt, középcsatárt, összekötőt, fedezetet. Aztán amikor a Vasas ellen is jól ment a játék, győztünk, ott ragadtam a középpályás szerepkörben. Ez a feladat igen tetszett, hiszen ezen a poszton nemcsak védekezni kell, hanem támadni is és ha alkalom kínálkozik a góllövésre, azt is ki lehet használni. Pista élt is lehetőségekkel és csupaszív, fáradhatatlan játékára felfigyeltek a válogatók is. 1969-ben a Dánia elleni mérkőzésen húzta fel először a címeres mezt. Helyesebben az A válogatott mezt. Mert olimpiai válogatottként már 1968-ban az aranyérmes csapat tagja voltl A magyar válogatottban összesen — ugyanúgy, mint Géczi - 23 alkalommal szerepelt. Talán mindketten megérdemelték volna, hogy még két meccset „kapjanak” és elérjék a huszonötödiket ... A Fradiban viszont jöttek a jobbnál jobb eredmények. 1973-ban az „Év játékosa" volt! íme Juhász „dicsőséglistája”: Négyszeres bajnokcsapat (1964, 1967, 1963, 1975/76), háromszoros MNK győztes csapat (1972, 1974, 1976), az 1965-ös VVK győztes csapat tagja. Ezen kívül még két nagy kupadöntőn is szerepelt: 1968-ban VVK, 1975- ben KEK döntőt játszott. Azt, hogy 1975-ben döntőbe jutott az FTC, részben Juhásznak is köszönhettük. Emlékezetes, nagy játékot produkált a belgrádi elődöntőben. Mi- tics, a Crvena Zvezda edzője is áradozott a Ferencváros „motorjáról”: — Ha Juhász nálunk játszik, gólokkal vertük volna meg a Fradit! - mondta. Még az 1975-ös spanyolországi tornán is a mezőny legjobbja volt. Az érte járó szép trófeát a mellékelt képen Hargitai Károly elnökhelyettes adta át az üllői úti pálya közönsége előtt. Aztán lassan Juhásznak át kellett adnia a helyét. A csapat egyre többet futott ki a pályára nélküle.- Tizenhét éven át játszottam a Fradiban. Játszottam? Nem, a foci sokkal több volt számomra. Az életem elválaszthatatlan része. Edzések, mérkőzések, minden napra megadott időben fontos feladatok. Aztán egyik napról a másikra letelt a szolgálatom. Rosszul éreztem magam, nem találtam a helyemet. Nem tudtam elfogadni, hogy a megmaradt tartalékjaimat, a még égető játékvágyamat elfojtsam. Az FTC után azonban már nem akartam más NB l-es csapathoz menni, ezért fogadtam szívesen az ÉRDÉRT hívását. Csatárt játszottam és gólokat rúgtam. Tizennégyet egy fél idény alatt. Óriási volt! Az ellenfél szakvezetője azonban mindig rám állított két-három embert, akik elölről, hátulról fogtak —, ha másként nem, szabálytalanul. Achilles-ín- szakadást szenvedtem. Hosz- szú, fájdalmas sérülés. Ez az idő elég volt ahhoz, hogy beletörődjem abba, hogy nem játszom többet bajnoki pontokért. Most azonban Juhász István még egyszer felhúzza a zöldfehér mezt. Búcsúzik a közönségtől, az egykori sikerek színhelyétől. Juhászt azonban még soha nem hallottam másként elköszönni: Viszontlátásra! És a viszontlátás mindig a következő mérkőzés ideje volt. Kisfiát kézenfogva hozta és mutatta neki a régi pályát, ahol egykor az ifjú Juhász Pisti négy góllal mutatkozott be az FTC csapatában. A gyep még régi, a pálya körül azonban már kicserélődtek a lelátók. A hatvanas évek ferencvárosi „aranycsapatának" legfiatalabb tagja is búcsúmérkőzésre készülődik... Valamikor régen ... a két Pista a pályán. Most ismét együtt lesznek # FRADI FOCI FÜZET Az egyesület propaganda kiadványa az FTC-Brugge nemzetközi mérkőzésre. Felelős kiadó: Harót János A füzetet írta és szerkesztette: Nagy Béla. Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László és az FC Brugge propaganda anyaga. Készült Békéscsabán, a Magyar Hirdető Nyomdaüzemében - 79.4282
