Fradi Futball Hiradó (1957. 2. szám)
csomagjainkban olyan értékek vannak, amelyeket nem hagyhatunk el (cipők, felszerelés). A tisztviselő udvariasan, de gondterhelten továbbállt. Néhány perc múlva azonban már ragyogó arccal újságolta, hogy egy négytagú angol családot sikerült rábeszélni a másik útirányra s így a gép elindulhatott. Játékosaink többsége meglepően tapasztalt repülő módjára viselkedett. Igaz, hogy a fiatal Takács kivételével már mind kipróbálta a légi-paripát. Csak Kertészt gyötörték kétségek s ezért a csinos stewardessnél élénken érdeklődött a vízhatlan papírzacskók felől. Miután még tartalékzacskót is kapott, nyugodtan néztünk a leszállás elébe. Első állomásunk Brüsszel volt. Alig egy órát töltöttünk a repülőtéren, de e rövid idő 'alatt is sók tanulságos megfigyelést tettünk. Mosolygós, udvarias vám- és útlevéltisztviselők, modern, szinte kínos tisztaságú mellékhelyiségek. Fehércsempés fürdőszobákban meleg-hideg zuhanyok. Ezerszínű képes újságok, folyóiratok. Óriási tömeg a repülőtéren, 4—5 percenként érkező és felszálló, különböző társaságok tulajdonát képező modem repülőgépek: mindmind jelezték számunkra, hogy a világ egyik legforgalmasabb repülőterén tartózkodunk. AZ eqyáltalAn nem „SÖTÉT" AFRIKÁBAN Hajnali 5 órakor érkeztünk Casablanca hatalmas repülőterére (egy óra különbség van a helyi és a párizsi, illetve budapesti időszámítás között). A korai időpont ellenére kint volt a fogadáson a vendéglátó két egyesület mindkét elnöke és főtitkára. De akadt néhány magyar is ... Igen érdekes volt az ébredő város. A halkan suhanó, legmodernebb autók mellett szamaras- hordók tele naranccsal, mandarinnal és egyéb déligyümölccsel igyekeztek a városba. A tipikus lapostetejű afrikai földszintes házak mellett felmeredő modem, 20—25 emeletes felhőkarcolók tanúskodtak arról, hogy a kultúra, a civilizáció a sokak által sötétnek nevezett Afrikába is behatolt és hatalmas léptekkel halad előre. De még milyen hatalmas léptekkel! Erről később még jobban meggyőződhettünk. Casablanca legmodernebb szállójában, a Hotel Cosmopolitainben helyeztek el bennünket. A színvonal egyenlő körülbelül a szigeti vendéglátáséval; sőt, ott még este 10 óra után is van telefonközpont ... Szombaton délután pályanézőbe és edzésre mentünk. Üj korszerű stadion épül Casablancában. A nagy lelátó már teljesen készen áll. A játéktér füves, de közel sem olyan jó, mint a Népstadioné. Mindenesetre nagy szó a fű Afrikában. Az edzést a Shell-gyár klub- helyiségének parkjában, szintén füvön tartottuk. A mandarin- fákkal szegélyezett pálya nagyszerűen festett, csábítóan hatott. Hazai szurkolóinkra gondoltunk; vajon mit szólnának hozzá, ha otthon is mandarin- és narancsfák szegélyeznék a pályákat? Bizonyára megcsappanna az ülőhelyek iránti érdeklődés. így leírásban talán valóban csábítóan hangzik, mi mégis valamennyien megegyeztünk abban, 2500 KM - 6 ÓRA ALATT Brüsszel után már csak egy „ugrás” Párizs. Az 55 perces repülési idő alatt éppen felszolgálták a változatos, angol ízlésű vacsorát, máris kigyulladt az elektromos figyelmeztető tábla: No smoking! ami nem a divatból nálunk mindjobban eltűnő elegáns ruhadarabot reklámozza, hanem jelzi, hogy a gép leszállásra készül és ekkor tilos a dohányzás. Párizsba késő este érkeztünk. Különautóbuszunk vágtatva rohant velünk a pazar kivilágítású párizsi utcákon, egyenesen a Louvre melletti szállónkba, ahol a csapat azonnal aludni tért. Másnap délelőtt rövid városnézés szerepelt műsoron, valamint fényképkészítés a belga vízumhoz. Egy fényképező automata 5 perc ! alatt 6 db igazolványképet készített a játékosokról. Egynémelyik kép hasonlított is a tulajdonosára ... Délután ismét alvás következett. — Párizsban aludni?! — Sokan bizonyára kultúrbarbárnak tartják azt, aki ilyesmit elrendelt (én voltam!), dehát túrán első az eredmény! Nem beszélve arról, hogy a tervek szerint éjjel repülünk Casablancába. A gépen ugyan lehet aludni, de azért az ágy mégis más. Éjjel tizenkettőkor bőgött fel az Air France hatalmas Super Constellation gépének 4, egyenként 1200 lóerős motorja. Rövid bemelegítés után levegőbe emelkedtünk, majd a felszállásnál programszerűen felszolgált rágógumi elfogyasztása után a társaság elszenderedett. Az útból semmit sem láthattunk, legfeljebb itt- ott fénycsomó jelezte, hogy még szárazföld felett repülünk. A 2500 km-t csaknem 6 óra alatt tettük meg. Az út teljesen sima volt. Még Kertész sem panaszkodott, pedig nála ez ritkaság ... 6
