Fradi Futball Hiradó (1957. 1. szám)

Gerendás András

Kertész Tamás

1933-ban született. 16 éves korában balösszekötőt játszott a Békéscsabai Építőknél. Majd átkerült a budapesti Haladáshoz jobbhátvédnek, míg 1955- ben a Kinizsi igazolta le — fedezetnek.

Csikós Gyula, a csapat jószemű „játékos-felfedezője“ látta meg benne a tehetséges labdarúgót. A jóalakú, fiatal játékos azóta már többször játszott a nagy csapatban és egyszer sem okozott csalódást.

A Ferencváros jugoszláviai túráján nagyszerű formára futott fel. Sós Károly a jövő nagy fedezetét látja benne. Szerényen jegyzi meg a „kis“ Gerendás :

— Még igen sokat kell tanulnom! l)e könnyel)!) a tanulás, hiszen olyan nagyszerű játékosoktól leshetem cl a labdarúgás tortélyait, mint Dékány dr. és Szabó I.aei. A nagy vetélytársak csak növelik ambíciómat, hogy a Ferencváros csapatának állandó tagja lehessek! Igen jól esett az, hogy a B-közép tagjai nem türelmetlenek velem szemben és ha hibázom is, lelkesítenek. Ilyen nagyszerű szurkolók előtt még az sem számít csodának, ha a liata! játékos — jól játszik!

A Ferencvárosban mindig nagyszerű fedezetek „nőttek ki a fűből“.

Reméljük, hogy majd Gerendás nevét is a híres fedezetek között emlegethetik a Fradi szurkolói,

— 1953-ban, egyszerre kerültem Gulyással, Fenyvesivel, Mátraival, Orosz- szál a Ferencváros nagy családjába.

— A Ferencváros közönsége az, ami a legjobban megkapott és mindig boldog vagyok, ha az Üllői úton játszunk, ott érzem igazán a közönséget mellettünk. A baráti szellem pedig olyan, hogy nem hiszem, bárhol is lenne hasonló, igazi barátság, mint mi közöttünk.

— Persze, hiba is van bőven. Mégpedig a jobbszárnnyal. A legnagyobb hiba, hogy állandóan cserélgették a jobbösszekötőket mellettem.

— Régen a Ferencvárosban a Táncos-Takács szárnyat, az MTK-ban a Sas—Müller szárnyat, amelyek mindig együtt játszottak, az összeszokottság vitte diadalra. A Budai—Kocsis jobbszárnynak is összeszokottsága az egyik lőerénye. Nálunk a balszárny, a Vile- zsál—Fenyvesi-pár állandóan együtt játszik.

— Remélem, kialakul a végleges jobbszárny is, amely sok örömet okoz majd a zöld-Iehér tábornak. Szeretnék gyakran úgy játszani, mint a jugoszláv portyán. Itt valóban „szárnyakat“ kaptam. Régi sérülésemet teljesen kihevertem és remélem, az új idényben is sok lerenevárosi szurkolónak szerzek sok boldog és a bolhái védőknek sok boldogtalan mástól órát.

7