Fradi Foci Füzet (1990. 1-3. szám)
Foci füzet - 1. szám
13+1 perc a Lakat Károly teremben... Dr. Lakat Károlyról, a magyar labdarúgás és az FTC kiemelkedő egyéniségéről a Fradi futball- múzeumban termet neveztek el. Láthatók ott a teremben levő hajdani trófeák, Lakat sikerét hirdető érmék, kupák, emléktárgyak. A klub úgy is tisztelegni kíván emlékének, hogy a nevezetes teremben esetenként 13 perces Interjúkat rögzít a meghívott vendégekkel. Hogy miért éppen 13 percesek ezek a beszélgetések? Nos, Lakat Károly 13 alkalommal viselte a címeres mezt... A plusz 1 perc pedig az emlékezés a Fradi örökös tagjára... „Szuper edző, szuper EMBER volt”... Szűcs Lajos, a Ferencváros Világválogatott játékosa a hatvanas évek kiválósága az első, aki a Lakat Károly-teremben a múlton merenghet.. • Játszottál a régi Fradi pályán? • Az öreg pályán is fociztam, igaz csak edzéseken. 1966-ban még állt a régi tribün, amikor mi a Népstadionbeli meccsekre az Üllői úti otthonunkban készültünk. No és a hajdani klubházban, edzések után sok felejthetetlen órát töltöttünk. • Átigazolásod a nemzetközi kupaéletben nem vették „tudomásul". • így van, de mi ezt nem tudtuk. Az Inter elleni milánói meccsen csak a találkozó végén derült ki, hogy jogtalanul szerepeltem, hiszen az átigazolásom a kupaszabályok szerint nem .jogerős”. Solti, az Inter magyar származású menedzsere így már a találkozó előtt megnyugtatta fiait: A Fradiban a Szűcs nevűjátékos szerepeltetése miatt óvást nyújthatunk be, nos játsszatok nyugodtan... Végül nem kellett óvniuk, hiszen simán kikaptunk. • 1968-ban már meghívás alapján játszottál, méghozzá a Világválogatottban! Mikor értesültél arról, hogy ilyen nagy megtiszteltetés ért? • A mexikói olimpia legjobb játékosa címet kaptam, aztán hazajöttünk, mondanom sem kell, hogy aranyéremmel milyen boldog volt a hazatérés. A Fra- di pályán pár héttel az olimpia után, az egyik edzés végén tudtuk meg, hogy Flóri, Novák Dezső, Farkas Jancsi és én meghívást kaptunk a riói mérkőzésre. Mit mondjak Világválogatottnak lenni, nos örömünk határtalan volt, és büszkék voltunk erre a megtisae- lő meghívásra. Aztán nagy élményként, igazi baráti légkörben zajlott a Világválogatott-Brazflia mérkőzés. • A Fradiban kik voltak a legkedvesebb barátaid? • Úgy érzem, hogy mindenki szeretett, és én is kedveltem mindenkit, A Flóri, a Novák Dezső, a Fenyő, a Géczi, a Juhász Pista no és természetesen a Rákosi Gyuszi egy kicsit még közelebb is állt hozzám, mint a többiek. • Melyik Fradi meccsedre emlékszel a legkellemesebben? V Az 1966-os 7:l-es örökrangadóra. Két gólt szereztem, ráadásul amolyan hálószaggató gólok voltak... a labda a sarokban a hálótartó vasra „csavarodott..." Mivel egy meccsen soha nem lőttem két |ólt, ez mindenképpen nagy emlék. Azonkívül az Újpestnek, amikor két meccsen a Népstadionban „tucatszám" rúgtuk a gólokat - majd a Megyeri úton egy kupameccsen még hatot - szóval szép emlékek ezek I • Lakat Károlyra hogyan emlékszel? • Karcsi bácsi szintén a legek közé tartozik. 1967- ben kerültem a keze alá, és nyugodtan mondhatom, hogy edző volt, akire az ember csak „vigyázállásban" emlékezhet. Szuperedző volt, a labdarúgás mellett pedig - csupa nagy betűvel - EMBER a javából. A Tanár, hogy mennyire ismerte játékosait, az szinte hihetetlen. Szó szerint a fiai voltunk, persze a közismert szövegével soha nem kényeztetett senkit. Sőt, szúrós beszéde inkább a sértegetés határát súrolta. Az, hogy mennyire ismert bennünket, egy kis eset jut hirtelen az eszembe. Nem voltunk angyalok - ezt ő is tudta -, de a föd, a klub számunkra szent volt. Mi, akárhogyan is alakultak a mindennapok, a pályán aztán kitettük a lelkünket. De ha „lazítottunk”... Nos, az egyik ilyen „lazítás” alkalmából a Pipacs bárban töltöttük a fél éjszakát. Vadas Gyuri a Ideál vezetője fel is hívta telefonon Lakat Karcsi bácsit, úgy éjjel kettőkor, mondván, hogy itt mulat a fél Fradi. Tíz edző közül kilenc taxiba ült volna, és jelenetet rendez. Karcsi bácsi a telefonba csak ennyit mondott:- Ezek a fiúk 5-ig, fél hatig bírják az iramot, jó az „erőnlétük”, ha még akkor is ott lesznek, hívjál fel ismét... Szóval bízott bennünk, ismerte ,fiait". A Zri- kát persze nem hagyta ki. Az esetet követően számtalanszor mondta:- Alig várom, hogy esti meccset játszhassunk, az én csapatom éjjel tud igazán produkálni. Hja, bárokban készülnek... A meccsek előtti taktikai értekezletek is alaposan elütöttek a szokásostól. A taktikáról esett a legkevesebb szó. A lelkünket, a szívünket dolgozta meg a Tanár, úgy, hogy alig vártuk, hogy kimenjünk az öltözőből, és rárohanjunk az ellenfélre. Hazaszeretet, klubszellem, a csapatra váró kötelesség és dicsőség, ezek motiválták beszédeit. A Tizedes utcai otthonába az egyik,.hatvanon túri” születésnapjára meghívott bennünket, régi játékosait. Mit mondjak? Ez is életem felejthetetlen élményei közé tartozik...
