Fradi Foci Füzet (1990. 1-3. szám)

Foci füzet - 2. szám

13+1 perc a Lakat Károly-teremben... Dr. Lakat Károlyról, a magyar labdarúgás és az FTC kiemelkedő egyéniségéről a FradifutbalU múzeumban termet neveztek eL Láthatók ott a teremben levő hajdani trófeák, Lakat sikerét hir­dető érmék, kupák, emléktárgyak. A klub úgy is tisztelegni kíván emlékének, hogy a nevezetes teremben esetenkét 13 perces interjúkat rögzít a meghívott vendégekkel. Hogy miért éppen 13 per'.esek ezek a beszélgetések? Nos, Lakat Károly 13 alkalommal viselte a címeres mezt... A plu sz 1 perc pedig az emlékezés a Fradi örökös tagjára... A vendég: NOVAK DEZSŐ Itt ülünk a Lakat Károly-teremben, el­őttünk egy olyan Világválogatott fénykép, amelyen három fradista is látható!- Hogyan jutottál ehhez a nem minden­napi fotóhoz?- Amikor 1968-ban fényképezték az egész Vüágválogatott keretet, én „lema­radtam” a fotóról. Aztán, amikor a repülő­gépen jöttünk vissza Európába, kértem az edzőnket, Detmar Kramer urat, hogy ha tud, küldjön egy olyan képet, amit közvet­lenül a Brazília-Világválogatott mérkőzés előtt készítettek. Nos, pár hónap múlva, dedikáltan érkezett a számomra is nagyon kedves fotó.- Idehaza a hatvanas években nem dé­delgettek ennyire. Amíg a Világválogatott fotójára kerültél, szerinted hányszor nem fényképeztek le a magyar válogatott tag­jaként? Sokszor mellőztek a nemzeti ti­zenegyből?- Érzésem és megítélésem szerint na­gyon sokszor. Legalább 35-40 válogatott­ságot „elvettek” tőlem. Az még nem is bán­tott, ha a Fradiban középhátvédet játszó Mátrait a válogatottban az én posztomra rakták. Amikor azonban a „helyemen” olyanok játszottak, akiknél enyhén szólva többet produkáltam, nos, az mindig rosszul esett. Amindenkori szövetségi kapitány szí- ve-joga, hogy kit akar csapatába, balszeren­csémre azokban az időkben a szakvezetők másokra voksoltak. Pedig velem egyetlen szakvezető sem égett le sohasem. Az 1966- os VB-selejtezők során az NDK-nak sors­döntő gólt rúgtam. Kis idő múltán még a legjobbak negyvenes keretében sem szere­peltem, nemhogy a VB-re utazó gárda tag­ja lehettem volna.. Azt hiszem, a sors azzal kárpótolt mindezért, hogy három olimpián is futballozhattam! Ez tudtommal „világ­csúcs”, különösen akkor, ha a három olim­pia három érmet hozott! Pontosabban két aranyat és egy bronzot- A bronzéremről szólva - Rómában - egy 11-es kihagyása okozta azt, hogy nem az aranyéremért játszottatok. Miért nem te, a biztos ítéletvégrehajtó rúgtad a dánok ellen azt a sorsdöntő 11-est?- Furcsa fintora a sorsnak, hogy abban a csapatban öt 11-es specialista is szere­pelt, köztük én is, mások is. A Várhidi Pa­li addig mindig berúgta a büntetőket, mi­ért kellett volna másnak rúgni? Sajnos, ez a 11-es nem sikerült.- Legendás tizenegyeseid közül mondj három nagyon emlékezeteset..- Minden 11-es akkor érdekes, amikor tétje van. 5:0-ás vezetés vagy vereség ese­tén teljesen mindegy, hogy ki rúgja a bün­tetőt. A 11-est akkor nehéz rúgni, ha azzal egyenlít, vagy netán győz a csapat Talán az egyik legemlékezetesebb egy hatvanas évekbeli Ferencváros-Vasas mérkőzés, ahol két büntetőt is rúghattam. A második a 90. percben a Fradinak a 4:4-es döntet­lent eredményezte... Egy emlékezetes 11- es válogatott szinten: a spanyolországi EB-n a harmadik helyért vívott meccsen Dánia ellen úgy érzem, érmet jelentő talá­lataim voltak. Ezen a barcelonai meccsen egyébként nemcsak 11-es, hanem egy sza­badrúgás gól után is felírták a nevem a vil­lanyújság góllövői közé. Aztán volt egy emlékezetes 11-es Ame­rikában is. Egy rögbipályát meszeltek fel focira, és aztán amikor tizenegyeshez ju­tottunk, a bíró csak egyre hátrább és hát­rább vitette a labdát A 11-est végül vagy 16 m-ről rúgtam, kapufára. Ez volt kevés kihagyott tizenegyeseim egyike. Sajnos a búcsúmérkőzésen, az Üllői úton is kihagy­tam az utolsó „hivatalos” tizenegyesem...- Tíz éve bajnokságot nyertél edzőként is a Fradival. Ez a szép siker eszedbe jut- enéha?- Az embernek mindig eszébe jutnak azok a dolgok, amik szépek és kellemesek. Én úgy gondolom, hogy az a csapat, akkor a bajnokságra nagyon is érett volt Csak azt sajnálom, hogy a másik két bajnoksá­got nem tudtuk megnyerni, mindkétszer „csak” másodikok voltunk. Különösen fáj az, amikor Győrben vezetésünk után Judik egyik szabályos szerelését tizenegyessel büntette a bíró. Nem mondom, hogy ezzel elcsalták, de elvették tőlünk a győzelmet, és ezzel a biztos bajnoki címet En azután a mérkőzés után nem tudtam aludni. Be­széljünk másról...- Találkoztok ti „régiek”? Beszéltek a tíz évvel ezelőtti sikerről?- Az élet mindenkit máshová sodort. A tíz évvel ezelőtti bajnokcsapatból Nyüasi, Az olimpiai bajnok Mexikóból hazatér. Min­den aranynál drágább két .aranybaba" fo­gadja: Eszter és Andrea Mucha, Szepessy edzőként kovácsolja a sikert. Egy biztos: tíz év múltán - ha a mai Ferencváros bajnokságot nyerne - leül­nénk „utódainkkal” egy kis borozgatásra. Te biztos megszerveznéd, hogy mindez a pálya közepén, az Üllői út zöld gyepén, fe­hér abroszos asztaloknál történjen...- A plusz 1 perc, a mesteré. Hogyan alakult kapcsolatod Lakat Karcsi bácsival, hogyan lettél az egyik kedvence?- 1957 óta ismertük egymást, az után­pótlás, majd B-válogatott, Olimpiai válo­gatott tagjaként sokszor játszottam csapa­taiban. Egy évtized után a Ferencvároshoz került, ahol nap nap után „találkoztunk”. Rendkívül emberséges, de ha munkáról volt szó, hihetetlen szigorú edző volt. Pá­lyafutásom befejezése után sem szakad­tunk el egymástól, kapcsolatunk családi szinten, igaz barátsággá vált. Nagyon hi­ányzik, sok mondata szinte itt lüktet a fe­jemben. Nemcsak én, de egy generáció bizton állítja: távozásával szegényebb lett a magyar labdarúgás, a futballrajongók tá­bora markáns egyéniségét veszítette el. Karcsi bácsi egész élete során a figyelem középpontjában állt. Pár évvel halála után sok emberről már csak alig-alig beszélnek. Lakat Károlyról, amíg futball lesz a Föl­dön, mindig beszélni fognak... 6

Next

/
Thumbnails
Contents