Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Forrásközlés - Távozásom Bicskére
Griger Miklós Nov. 15-én, vasárnap, a délelőtti istentisztelet után beállított a plébániára a sóskúti képviselőtestület, s a község nevében meg-megcsukló hangon Tillman[n] László főjegyző (20 éven át példásan viselkedett, jó barátom volt, hívő, jó ember) kért, hogy ne hagyjam el a sóskútiakat. Hát bizony elérzékenyültem, s könnybelábadtak a szemeim, látva azt a sok derék, jó embert, tót nyelvű, de hazafias érzelmű sóskútit... Azt válaszoltam, hogy most már igen bajos változtatni a dolgon, de megpróbálom... Aznap délután már két lelkes hívem - Bilik János és Vass József- végigjárták a falut és aláírásokat gyűjtöttek; az egyik levelet este 307 aláírással elhozták nekem, a másikat elküldték nehány nap múlva kb. 1000 aláírással a püspök úrnak.180 [A] nekem szóló levélben többek közt ez volt: „Apellálunk Apát úr nemes jó szívére... Apellálunk egy egyszerű sírhantra (édesanyám sírja!); gondoljon szerető, aggodalmas híveire, s ne hagyjon el bennünket!” stb. Könynyű elképzelni: minő érzelemvihar dúlt lelkemben... Hiszen a lelkipásztor legnagyobb öröme: nyájának ragaszkodása, szeretete. S a képviselőtestület tagjainak megjelenése, s e levelek mégiscsak ezt jelentették... Nov. 17-én, kedden, d.u. 3 órakor berobogott, begördült a faluba egy teherautó, rajta a bicskei egyháztanácsnak 24 tagja. Az urak bejöttek a plébániára, minden társadalmi réteg volt képviselve. Szónokuk Pozsgay Miklós volt, a bicskei járásbíróság vezetője. Felkért, hogy legyek lelkipásztoruk; ők hűséges híveim akarnak lenni; szeretettel várnak; ha kérelmüket visszautasítom, ki lesznek téve a kálvinisták gúnyjának; szükségük van olyan papra, kinek közéleti működése tekintélyt jelent a feltörekvő protestáns agresszivitással szemben stb. A küldöttség tagjai kört alkottak a nagyszobában, s én kbelül ezt mondtam nekik: „Kedves Testvéreim! Az a tény, hogy Bicske katholikus társadalma bizalmával, szeretetével hozzám fordul, s azt előlegezi - mély hálával tölti el papi szívemet. Ám ne vegyék zokon, ha azt mondom, hogy - a hálán kívül más nemes érzelmek hatása alatt ingadozom, s éjjel-nappal azon töprengek, mit tegyek? Ide tartozom, 20 éve vagyok ennek a községnek lelkipásztora, itt töltöttem életem javát, itt domborul az a sírhalom, mely alatt a nekem legdrágább szív, édesanyám szíve porladozik. Azt hiszem, ha e helyről minden lelki küzdelem nélkül tudnék megválni; ha lelki gyermekeimet, kiknek 20 éven át az igét hirdettem, s az Úr kenyerét szegtem könnyedén, minden habozás nélkül új hívekkel tudnám felcserélni, mint ahogy az ember régi kabátját újjal cseréli fel - csak veszíthetnék a jó bicskeiek szemében, mert akkor ők is méltán attól tarthatnának, hogy az első alkalommal, mely nagyobb pozíciót jelent, őket is otthagyom... 180 Ez erős túlzás. A püspökségre került példányon 196 aláírás található, valamint egy távirat Rehus Ferenc bírótól. (SzfvPL - 1.3. - No.4561. - 3145/1931.) Az ideiglenes adminisztrátorként a plébániát később átvevő Farkas Károly megtartásáért fél évvel később többen szálltak hasonló formában síkra (SzfvPL -1.3. - No.4561. - Sz.N./1932. június 12.). 94 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
