Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Forrásközlés - Ezüstmisém 1928. jún. 29-én
Griger Miklós tatni - jóváhagyta. Ebbe nem nyugodtam bele, és 1924. nov. 8-án az ítéletet felülvizsgálás végett az O.F.B. elnöki tanácsa elé utaltattam. Képviselői befolyásom latbavetésével ez sikerült. (Kérvényem másolata az iratok között található.) Az elnöki tanács kiküldte dr. Hajdú György kis-járásbírót, ki a helyszínen megállapította, hogy a sóskúti plébániával nagy sérelem történt, és úgy ítélkezett, hogy a csereingatlan másfélszerese [legyen] az elvett ingatlannak. Ebbe meg a káptalan nem nyugodott bele. Az ügy húzódott, majd végre 1929. április 5-én az O.F.B. nyilvános előadásra tűzte. A káptalannak Klaucz dr. nagyprépost által aláírt beadványa hemzsegett a valótlanságtól, melyeket szóbeli felszólalásomban pozdorjává törtem. Felszólalásom igen heves volt. Nem kíméltem Klaucz nagyprépost urat. De nem tehettem máskép [p]! Elvégre nem rólam volt szó, hanem a sóskúti plébániáról. Fn képviselői fizetésemből meg tudok élni, de utódaimra is kell gondolnom, és plébánosi eskümre [is]. Az O.F.B. nekem adott igazat. Az eredmény mégis az, hogy a sóskúti plébánia-javadalom alaposan devalválódott. Föld ugyan több van, mint volt, de mivel egy része messze esik (Pusztazámor mellett), másik része a házhelyek mellett tyúklegelő lett: ma-holnap az a veszedelem fenyeget, hogy nem lehet bérbe adni. Felkiismeretemre mondom: e harcban derekasan viselkedtem. Magamra vontam Klaucz dr. nagyprépost úr haragját, de ez nem térített el ama elhatározásomtól, hogy a plébánia érdekeit tőlem telhetőleg megvédem. Kedves utódaim tehát ne nehezteljenek reám. Ezüstmiséin, 1928. jún. 29-én Isten végtelen irgalmából elértem ezüstmisémet. Sokáig töprengtem afelett, megünnepeljem-e, vagy sem? Az ünnepeltetést nem szeretem. (Nyomorult bűnös vagyok, az erényekben koldusszegény, de három bűntől mentes vagyok — a gőg, a szeretetlenség és fukarság bűnétől.) Előbb az volt a tervem, hogy csendben, zajtalanul, Mariazellben mondom ezüstmisémet. Később mégis úgy döntöttem, hogy híveimmel szerény, szinte családi ünnepélyben adózom a kegyeletnek. Örömömet meg akartam osztani velük, s fel akartam kérni őket, hogy segítsenek hálát adni a Jó Istennek, s bocsánatát, irgalmát leesdeni számomra... Összegyűltek rokonaim, testvéreim. A jubileumot megelőző napnak estéjén felvonultak a plébánia elé a leventék és énekkel, zenével ünnepeltek. Két gyermek felköszöntött, az egyik a kántorom kisleánya volt, igen helyesen és kedvesen beszélt. Felkeresett a községi elöljáróság és ált. tantestület, előbbi nevében a jegyző Tillmann László, utóbbi nevében Jirka Ferenc igazgató üdvözölt. Utóbbiak — a tantestület - kedves emléktárggyal is megleptek. Az ünnepély napján sztbeszéd a templomban. Tartotta igen kedves káplánom, 82 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
