Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)

Forrásközlés - Párbér-kérdés

Historia Parochiae Venantinum.144 Szegényház. Bérbe adva a községnek óvoda céljára. Tőkéje a devalváció folytán elromlott. Szerettem volna tényleg a szegényeknek kiadni az alapító szándékához képest, de ennek az volt az akadálya, hogy így a község óvo­da nélkül maradt volna. A kommün után kevés volt a bér, idővel 8 mázsa búza lett; a végén 400 p. Egyszer alaposan restauráltattam a Venantinumot. Bérjöve­delem felhasználása: ebből fizetjük az egy hó községi kultúradót (144 p.), 1 ebből az épület adóját [sic!], s ami fennmarad, azt a szegényeknek. Párbér-kérdés Igen sok keserűségem volt a párbér miatt. Van miniszteri döntés arról, hogy az aversionalis szerződés145 érvényes. Ha ennek alapján követelem a párbért, úgy fényes jövedelmem van; természetben kapnék búzát, bort, csirkét, megszánta­nák a földek egy részét, stb. Mégis, mikor elfoglaltam a plébániát, kijelentettem az egyháztanács ülésén, hogy elfogadom a Czeizel-féle egyességet, mely szerint a hívek kötelesek évi 1600 koronát fizetni, de fenntartom magamnak a jogot, hogy bármikor az aversionális szerződésre visszatérjek. A háború kitöréséig nem is volt valami különös baj, ha elkésve is, de mégis megkaptam az évi 1600 egyné­hány koronát. A háború, forradalmak után, mikor a pénz már annyira leromlott, hogy 1600 koronáért egy kiló húst sem lehetett kapni, kértem felemelését a pár­bérnek. Ha nem is veszem alapul az aversionális szerződést, hanem a Czeizel-fé­le (egyházhatóságilag nem jóváhagyott, engem nem kötelező egyezséget): úgy is 1922 végén 1 % millió korona járt volna. Én megegyeztem az egyháztanáccsal 160.000 korona összegben. A szószékről kihirdettem, hogy aki szegény, nem fi­zet, az sem, akinek nehezére esik a fizetés - csak jelentkezzék nálam. Jelentkezett is egynéhány. A legtöbben egyszerűen nem fizettek. Kaptam 70-80.000 koronát, de ezt is csak 1923. II. negyedében, amikor már egy ruhát sem csináltathattam érte. Voltak nehányan, akik szívesen adták a kis párbért, de voltak, akik zúgolód­va adtak. Egy jómódú gazda, akinek 3000 koronát kellett volna fizetnie, tehát kbelül 10 kiló búzát, kereken kijelentette nekem, hogy ő sem ád. Erre azt felel­tem, hogy rendben van - elengedem neki a párbért, de a szószéken kihirdetem, hogy [a] szegénységére való tekintettel elengedtem. Ez hatott. A párbér miatt sok a keserűségem. Tudom, hogy sok a hibám, de pénzvágyó nem vagyok. Hiszen, amióta itt vagyok, én tartom el - alig tudom - boldogult plébános elődöm özvegy, félig vak bátyját, Kálmán Bertalant, ami a község köte­144 Későbbi, bekeretezett összegzés. 145 Értsd: általányszerződés. Az egyenként, személyesen szedett párbér helyett egy összeget állapí­tottak meg, amelyet a többi községi adóval együtt a község adószedője gyűjtött össze és fizetett ki - általában több részletben - a plébánosnak. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 77

Next

/
Thumbnails
Contents