Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)

Forrásközlés - Forradalom Sóskúton

Griger Miklós netet. Ám vlmi Kapunics ...63 rámordult, hogy zsidónak nem szabad odamen­nie, mert - úgymond — az elárul minket. Eisenstädter azt felelte, hogy ha 77-szer is zsidónak mondják, mégsem keresztelkedik ki. Nekem tetszik ez a bátorság és hitvallás, mely ebből a zsidóból kitellett az ellenséges és indulatos tömeg köze­pén állva. Bárcsak a mi keresztényeink ilyenek volnának, nem gyávák ott, ahol bátraknak kellene lenniök és durvák, gorombák ott, ahol megalázódniok kelle­ne! Természetesen nem mindnyájukra vonatkozik e szigorú kritika, hanem saj­nos igen sokra közülük. Amint így tanácskozunk, hogy hát ki menjen az Odön-pusztára fehér zász­lóval s az üzenettel, egyszerre jelentik, hogy itt vannak az etyeki katonák (mert már így nevezték az Odön-pusztán levő katonákat) a majorban, s hogy útköz­ben egy fiút szuronnyal megöltek. (Ebből később annyi bizonyult valónak, hogy egy 17 éves fiút, Németh ...64 csúfosan megszurkáltak; én vittem Pestre kórház­ba, hogy hogyan van most, nem tudom.) Rehus Endre segédjegyző, ki hétfőn es­te megjött, [és] a nemzetőrség parancsnoka, Schóber László azonnal kimentek az uradalmi majorba, s közölték a katonákkal (circa 30-an voltak, 2 zászlós ve­zetése alatt), hogy a marhákat feltétlenül vissza fogják adni a sóskútiak. A plébá­nia előtt szaladt két etyeki katona (a Deutsch-pusztát védők, mindig ezeket kell érteni az elnevezés alatt), puskával a kézben, lövésre készen. Ezeket behíttam a plébániára, s összetett kezekkel kértem, hogy legyenek tapintatosak, nehogy vér­ontás legyen a falu közepén. Ok azt mondták, hogy a sóskúti katonáknak a rab­lás főcinkosait, főleg Chenkó Jánost ki kell adniok, s hogy azokat most nyom­ban agyonlövik. Meghűlt bennem a vér... Tudtam, hogy a sóskútiak ki nem adják őket; a rosszak azért, mert velük tartanak; a jók azért, mert félnek... Gondoltam, hogy a jók meg sem merik mutatni, hogy ki az a Chenkó, azt tartóztatnák le! Láttam összeszaladni a sóskútiakat fegyveresen a községházára, ahol akkor már az etyekiek is megjelentek... Láttam nagy gomolyag embert az utcán, s minden pillanatban vártam a puskaropogást... Kirohantam, hogy fehér kendőt lobogtat­va közbedobjam magam, s megakadályozzam a testvérvérontást... E pillanatban egy díszes fogat állt meg a plébánia előtt, a fogatban ült gróf Károlyi József főis­pán, gróf Károlyi Mihály miniszterelnök öccse, titkárával, dr. Kovacsiccsal. So­ha jobbkor! Isten hozta... Csak ennyit mondtam, azután rohantam a községhá­zára, mert minden pillanat életet s halált jelent... A zászlósnak jelentettem, hogy itt van gróf Károlyi József főispán, amire ő olyasmit mondott, hogy semmi köze hozzá... Kérdem a jegyzőt (ez is hétfőn v. kedden hazajött), mi van? 0 megnyug­tatott, hogy rendben van minden. S ugyanazt mondta a zászlós is. A tehenekért délután jönnek a cselédek, elviszik Odön-pusztára... Hál’ Istennek. 63 Kihagyott keresztnév. 64 Kihagyott keresztnév. 50 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.

Next

/
Thumbnails
Contents