Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)

Forrásközlés - Forradalom Sóskúton

Griger Miklós Forradalom Sóskúton Kémnapok Október hó 31-én délután 4 óra tájt katonák jöttek haza Pestről, puskával vállu­kon, őszi rózsával a sapkájukon, s azt mondták nekem, hogy Pesten kitört a for­radalom, s győztek a forradalmárok. Éjjel lárma, puskaropogás hallatszott. Fél­tem a lekövetkezendőktől [sic!]. Nov. 1. Péntek. Reggel még az ágyban hallottam, hogy nehány sóskúti katona a káptalani uradalomból elrabolt 2 lovat, kocsit s Pestre vágtattak. Délután ki­fosztották Eisenstátter zsidónak korcsmáját s Weidlinger zsidóné boltját és laká­sát. Ez rémes látvány volt! 3-4 katona volt a gazember, de sajnos a hívek, főleg az asszonyok cipelték ki a holmit. A szobából néztem a rémes látványt. Közbelép­ni nem mertem, mert a haramia fővezér, Dombos Viktor katona reám nézve azt kiáltotta: „Le mindennel és mindenkivel!” Fegyver volt náluk, részegek is voltak. Mialatt Weidlingeréknél - szemközt a plébániával - raboltak, én is elvittem ér­tékesebb holmijaimat húgomhoz s a szomszédokhoz attól tartva, hogy idejön­nek, amitől annál inkább félnem kellett, mert asszonyokjöttek a plébániára azzal a hírrel, hogy a zsidók után reám kerül a sor. Dombos be is akart rohanni a plé­bániára, de két legény visszatartotta. Ám a plébánia előtt fülem hallatára, öklét rázva dühöngött: „Ezt a bitang papot, ki a falut butítja, ma éjjel megöljük!” Azért nem is mertem otthon aludni, hanem a szomszéd Kummer Ferencnél aludtam. Rémes éjszaka volt és fájdalmas! Saját híveim elől kellett menekülnöm, nehogy meggyilkoljanak! Feszületemet tartottam kezemben, s úgy aludtam el. Azaz de­hogy aludtam... Az elöljárók nézték a fosztogatást s nem mertek közbelépni. Ha megtették volna, sok bajtól megmentették volna a községet s engem is. De gyá­vák voltak. Mialatt Weidlingeréknél fosztogattak, a káplán temetéssel vonult el a ház előtt... Fájdalmas látvány volt.50 Elől a kereszt, rajta az Úr teste, s körös-körül rabló keresztények. Nem vagyok szerelmes a zsidókba, de ez fájt. Ez nem okos védekezés a zsidók ellen, hanem gazság! Különben is a sóskúti zsidók ezt nem ér­demelték meg. Weidlingernére állítólag azért haragudtak, hogy a háború alatt 80 koronájával árusította a kötést. Weidlingernétől Klein zsidóhoz mentek a rablók. Másnap úgy hallottam, hogy ő 2000 koronáért kiváltotta magát, de később ő azt mondta nekem, hogy ez nem igaz, csupán húst adott a haramiáknak. 50 Csertő Jakab káplán az anyakönyvek tanúsága szerint a 10 hónaposán spanyolnátha következté­ben elhunyt Heffner Imrét temette ekkor. (SzfvPL - 1.6. - Anyakönyvi másodpéldányok, 1918. Sóskút, halottak, 65/1918). 44 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.

Next

/
Thumbnails
Contents