Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 12. Griger Miklós: Népkirályság vagy diktatúra? (1937)
Függelék Fenekestől fel kell forgatni mindent, mert csak úgy lehet új, az emberhez méltóbb, boldog világot teremteni — mondták. És mert a világháború megviselte a népek idegzetét - nemcsak azokét, akik közvetlenül résztvettek benne, hanem azokét is, akik azt csak távolról nézték —, a népek hitelt adtak ennek a hamis beállításnak. Csodálkozni nem lehet rajta. A nyomor, a szenvedés, az ebből folyó keserűség és mesterségesen felfokozott gyűlölet nem jó tanácsadók. A gazdasági körforgás évekig tartó megzavarása az egész világon óriási bajokat idézett fel, döbbenetes vagyoni, kereskedelmi, pénzügyi, gazdasági eltolódásokat okozott. A háborúból hazajött milliók elfoglalva találták a mozgósításkor otthagyott munkahelyet. A hadiiparosok elbocsátották alkalmazottaik kilencven százalékát. Ömlött a harctérről, a gyárból, a hivatalból az exisztenciáját [sic!], foglalkozását, kenyerét vesztett tömeg százezer, sőt milliószámra. Kétségbeesett hangulat lett úrrá a lelkeken. És akkor jöttek a régi rend ellenségei, a vagyonnak, vallásnak, törvénynek, rendnek gyűlölői, és gyűlésen, újságban, parlamentben, egyesületben ellentmondást nem tűrő erőszakossággal hirdették, hogy minden bajnak okát, forrását, fenntartóját a koronás államfőkben kell keresni. Az elégedetlenségből forradalmat szítottak, és ennek élét elsősorban a királyság intézménye ellen köszörülték ki. Négy császár, nyolc király, egy egész sereg fejedelem esett áldozatul a forradalmi felforgatásnak. Alig maradt trón Európában, amely meg ne rendült volna. Mi lett az eredmény? Előbb forradalom, aztán diktatúra. A nyomor pedig nem tűnt el, hanem tovább nőtt. A munkanélküliséget nem váltotta fel a kenyeret adó, békés tevékenység. A külső háborút követte a belháború, amely pusztulással fenyegette azt, amit a háború meghagyott. A fennen hirdetett egyenlőség és szabadság helyett pártok önző uralma, osztályok és később egyének diktatúrája következett be. A háború előtt a királyok egész Európában a nemzet által választott törvényhozó testületek útján, azokkal együtt gyakorolták törvényhozói hatalmukat. A királyok nem hoztak törvényt, nem bocsátottak ki rendeleteket, nem vetettek ki tetszésük szerint adót, csak a felelős miniszterek közbejöttével neveltek ki hivatalnokokat, akik viszont az alkotmány értelmében felelősek voltak a törvényhozó testületnek. A diktátor ezzel szemben szélnek bocsátja a parlamentet. A maga akaratát teszi meg törvénynek, és ha meg is hagy a régi alkotmányból valamit, az csak külső dísz, spanyolfal, üres látszat. Mindez nem takarja azt a tényt, hogy az ő szava a törvény, az ő akarata a döntő, más akarat nincs. Fölösleges a parlament, az önkormányzat, nincs szükség polgári szabadságra, szabad sajtóra, pártokra. Mindent és mindenkit az ő akarata helyettesít. Míg a király a nemzettel kötött szerződésben, hagyományban, ősi tradícióban bírja hatalmának és tekintélyének forrását, addig a diktátor ellensége mind224 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
