Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 12. Griger Miklós: Népkirályság vagy diktatúra? (1937)
12. magyar külügyminisztérium között. A Prágában székelő magyar követ ezt sürgönyözte: „Benes követeli IV. Károly királynak az országból való eltávolítását, a detronizáció kimondását. Kijelentette előttem, hogyha ehhez a magyar kormány nem érezne elég lelki bátorságot és hajlandóságot, katonai és gazdasági rendszabályokkal fogják ennek a követelésnek a teljesítésére kényszeríteni.” Ugyanezt sürgönyözték Romániában és Szerbiában levő követeink is. Csatlakoztak ehhez a követeléshez a nagyantant kormányai is. Más lapra tartozik, hogy vajon az esetben, ha a magyar kormány és törvényhozás nem hajolt volna meg a fenyegetések előtt, éltek volna-e ellenségeink az ultima rációval, beváltották volna-e azt a fenyegetést, hogy az országot katonai erővel megszállják, vagy éppenséggel teljesen szétdarabolják, - annyi azonban bizonyos, hogy akkor semmi komoly erő nem állt rendelkezésünkre, hogy megakadályozzuk a fenyegetésnek esetleges beváltását. Nem csak szövetséges, de még csak jóindulatú barát sem állott oldalunk mellett. Legyőzöttségünkben és kifosztottságunkban teljesen elhagyatva álltunk egy álig felfegyverezett ellenséges tenger ostromló hullámai között. Az erkölcsi kényszer tehát kétségtelenül fennállott. A szabad mérlegelésben és elhatározásban megakadályozott a létünket és fennmaradásunkat veszélyeztető fenyegetés. Létrejött tehát a kényszer hatása alatt egy törvény, amely helyet foglal ugyan a magyar törvénytárban, de különbözik mindazoktól a törvényektől, amelyeket a századok folyamán elődeink bölcsessége alkotott. A törvény indokolása egyébként egészen világosan megállapítja a kényszerhelyzetet, és ezzel előre ki is mondja ítéletét a törvény fölött. Az indokolás ugyanis szószerint a következőket mondja: „A sokat szenvedett magyar nemzetre újabb megpróbáltatások ideje következett el. A közelmúlt eseményeivel kapcsolatban a magyar állammal szemben azt a követelést támasztották, hogy koronás királyát trónjától és uralkodóházát trónörökösödési jogától fossza meg. A magyar állam még sohasem állott oly nehéz elhatározás előtt, mint ezekben a sorsdöntő napokban. Idegen hatalmak, a békeszerződésben is biztosított függetlensége ellenére, beleavatkoznak belső ügyeibe. Olyan intézkedést követelnek tőle, amelyre magát soha nem kötelezte, amelynek teljesítését a trianoni békeszerződés nem rótta reá, s amely alkotmányunk alapelveivel sem egyeztethető össze. A követelés elutasítása esetére pedig az országot fegyveres támadással fenyegetik. A kormány nem vállalhatja a felelősséget azért, hogy a világháború és forradalmak pusztítása után elgyengült nemzetet újabb, a haza fenntartását is veszélyeztető háború elé állítsa, mert az ország megerősödését és felvirágzását csak békés viszonyok között kifejtendő munkás élettől reméli. Ennélfogva az ország válságos helyzetében, miután a békét és ezáltal a nemzet létét is fenyegető veszély elhárítására és az elhatározási szabadság biztosítására az adott viszonyok között lehetséges minden békés eszFORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 221
