Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 8. Griger Miklós beszéde a gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról szóló törvényjavaslat képviselőházi vitáján (1931)
8. kartellhez; nem fogadom el azért, mert amit a Népszövetség eddig gazdasági téren kezdeményezett és határozott, az kivétel nélkül mind írott malaszt maradt; nem fogadom el végül azért, mert lelkiismeretem tiltakozik az ellen, hogy amíg a Népszövetség éveken vagy talán évtizedeken át gyűjti az adatokat, addig a kartell-filoxéra itt milliószámra szedje áldozatait. Felmerül az a kérdés is, hogy célszerű-e az előttünk fekvő javaslat, vagyis hogy várhatunk-e tőle eredményt? Mielőtt erre a kérdésre felelnék, azzal a problémával kívánok foglalkozni, hogy miképpen váltak be azok az intézkedések, amelyeket eddig a kartellekkel szemben más államokban életbe léptettek. A kartellfronton különös előszeretettel Eszak-Amerikát szeretik emlegetni, s azt mondják, hogy az észak-amerikai államokban a rendelkezések egész sorozata tiltja a kartelleket és trösztöket, de az eredmény semmi, a gyakorlat más, mint a törvényelmélet. Ez igaz, ennek megvannak a maga okai. Az egyik az, hogy az Unió alkotmánya a kongresszusra csak az államközi és nemzetközi forgalom szabályozásának jogát bízta, ellenben nincs joga a termelésbe beleavatkozni, belenyúlni - az egyes államoknak törvényhozásától függetlenül. A másik ok pedig az - ez pedig szintén az Unió alkotmányában rejlik -, hogy minden állam polgárának más államban ugyanazon jogai vannak, mint amaz állam polgárának; és ha az egyik államban lehetetlenné teszik a trösztöket és kartelleket, akkor azok más államban inkorporáltatják magukat, és így bármilyen kartellellenes törvényhozási intézkedés természetesen sikertelen marad. Németországban már van valamelyes eredmény. A kartellbíróság például már egy-két esetben ítéletet is hozott, és az a tény, hogy az utóbbi időben Németországban az árak leszállottak, kétségtelenül annak tudható be, hogy a kormány élt azzal a hatalommal, amelyet a nemzet rendelkezésére bocsátott (Propper Sándor: A mi kormányunk nem fog élni!), és mert a kartellek ennek a hatalomnak kénytelenek voltak behódolni. Áttérve arra a kérdésre, hogy várható-e ettől a törvényjavaslattól valami eredmény, az a válaszom: hogy igen, ha a kormány akarja. (Sándor Pál: De nem akarja! Eddig sem akarta! — Ellenmondások a jobboldalon.) Eddig is elég hatalom állott a kormány rendelkezésére, hogy a kartellek káros árpolitikájával szemben eredményesen léphessen fel, és a fogyasztók érdekeit a nyilvánvaló visszaélésekkel szemben megvédelmezhesse. Utalok csak a közmunkák kiadására, csak a MÁV- nak, mint fogyasztónak szerepére, a tarifapolitikára. Egy esetről különben tudomásunk van; arról, hogy amikor Búd miniszter úr az útépítés ügyében csak egy kicsit sarkára állt, már ezzel is korlátot emelt a legfalánkabb kartellek mohósága elé. Am ez a törvényjavaslat szinte kivételes hatalmat biztosít a kormánynak. Nemcsak kartelleket és bármely közgazdasági alakulatot, hanem mindenkit letörhet, ha akar. (Sándor Pál: De nem akar! -Jánossy Gábor: Aki erre okot ad!) Fog-e élni ezzel a hatalommal? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem! — Malasits Géza: A FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 203
