Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 3. Griger Miklós beszéde a nemzetgyűlésben a földbirtokreform törvényjavaslat vitájában (1920)
3. berzenkednének ellene az OMGE-ben. Sajnos, ez az emberfajta nehezen tanul és nehezen javul (Csernus Mihály: Es könnyen felejt!), amit az oroszországi nagybirtokosok példája is bizonyít. Most már köztudomású, hogy mi vitte a diadalmas Denikint94 a véres és megalázó kudarcok útjára. Az, igen t. Nemzetgyűlés, hogy mialatt az önkéntes hadsereg Kiev és Orel felé előretört, a nagybirtokosok, akik Denikin háta mögött lassanként visszatértek birtokaikra, mindenekelőtt előbbi jogaik és kiváltságaik visszaállításán, nem a haza, hanem a maguk kicsinyes és zord érdekén dolgoztak, és ezzel váltak a bolsevista propaganda kiváló és elsőrendű segítőtársaivá. S nálunk? Azt hiszem, a t. Nemzetgyűlés bölcses[s]ége felment attól, hogy e kérdésre válaszoljak. Híve vagyok a demokratikus kisbirtokrendszernek, illetőleg földbirtokreformnak azért is, mert ez nemcsak szociális, hanem gazdasági szempontból is előnyösebb a nagybirtoknál. Az előbb csak arról volt szó, hogy a nagyüzem nem fölényesebb a kisüzemmel szemben, most azonban - csak egészen röviden - be akarom bizonyítani, hogy a kisüzem alkalmasabb a többtermelésre és a gazdasági hálásra, mint a nagyüzem. Igaz, hogy nálunk az ellenkező felfogás van érvényben, de ez nem is csoda, mert hiszen gazdasági egyesületeinkben és az általuk fen[n]tartott szakirodalomban a nagybirtok dominál. A külföldi szakirodalom már régóta más véleményt hirdet, t.i. azt, hogy a kisüzem gazdasági szempontból is előnyösebb a nagyüzemnél, pláne az olyan amerikai extenzitással kezelt nagyüzemnél, amilyen nálunk a legtöbb nagyüzem. S ezt a külföldi szakirodalmat a legtöbb [sic!] érv támogatja: a tapasztalat. A tapasztalat amellett szól, hogy azokban az országokban a legnagyobb a terméshozam, amelyekben sok a kisbirtok és kevés a nagybirtok. Dániában az évi búzatermés átlaga hektáronkint 27 mm, Belgiumban, Hollandiában 26, Bajorországban 25, nálunk, a nagybirtok tipikus hazájában, 11-12 mm. (Sziráky Pál: De itt több a rókavadászat!) Azt mondják, hogy a magyar földmívesosztálynak nincsen érzéke az intenzív gazdálkodás iránt. Hát van, igenis van legalább annyi érzéke, mint a nagybirtokos osztálynak. Valóságos bűn azt hirdetni, hogy a mi kisgazdáink érzéketlenek a mezőgazdasági kultúra haladása iránt. Igaz, a magyar földmíves ragaszkodik a tradicionális gazdálkodáshoz, de azért nem zárkózik el a racionális gazdálkodás elől sem, aminek 50 esztendő óta tanúi vagyunk. A magyar földmíves értelmes, tehetséges, dolgos, és amennyire ismereteitől telik, gazdaságának gondját is viseli. A hiba ott van, hogy nem részesül szervezett, céltudatos mezőgazdasági oktatásban. (Igaz! Úgy van! - jobbfelől.) Ha jól tudom, 23 földmívesiskolánk van. Ezekből a földmívesiskolákból kikerül évenkint 300-400 tanuló, de ezek nem a kisbirtoknak, hanem a nagybirtoknak érdekeit szolgálják, mert ezeket a diákokat lefoglalják maguk számára a 94 Anton Ivanovics Gyenikin (1872 - 1947) orosz katonatiszt. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 149
