Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 3. Griger Miklós beszéde a nemzetgyűlésben a földbirtokreform törvényjavaslat vitájában (1920)
3. olcsó kamatláb és a megélhetés drágasága folytán ma százezer koronákat kellene megtakarítania, ha azt akarná, hogy gondtalan öregségre számíthasson, földet pedig - amely reá nézve aggkori ellátásnak legbiztosabb alapját képezi - venni nem tud, s ezért törekszik városi foglalkozás, hivatalszolgai vagy más állás után, amely neki szerény nyugdíjat biztosít. Más lesz a helyzet, ha föld kerül a tulajdonába, s ennek fogja majd szentelhetni azokat az órákat, amelyek a mások számára fordított dologidőn túl neki fen[n] maradnak; más szemmel fogja nézni a világot, kétfelé osztja majd az életét: lesz birtokos, aki a saját földjét műveli, és lesz napszámos, aki bérért dolgozik, hogy sorsán lendítsen és jólétét emelje. Megélhetése és aránylagos függetlensége falun biztosítva lévén, nem vágyódik többé a városba. A nagybirtokrendszert azért is veszedelmesnek tartom, mert akadálya a kisgazdaosztály terjedésének, azon osztály erősbödésének és terebélyesedésének, amely aranytartaléka az országnak. Mert feltétlenül az (Úgy van! -jobbfelől), annak ellenére, hogy az utóbbi időben bizonyos lenézéssel kezelték, amiről még közmondásaink is tanúskodnak. Csak néhány szemelvény: „Akkor higgy a parasztnak, mikor szőrt látsz a fogán”. „Huncut a paraszt, mihelyt három arasz”. „Cseresznyét az úrnak, magvát a parasztnak”. „Sülve jó a paraszt”. „Vén rókát, vén verebet, vén parasztot nehéz megcsalni” stb. Az is tény, hogy bizonyos szalonokban csak per büdös paraszt aposztrofálták a magyar földmívest. (Egy hang jobbfelől: Még a kisgazda-képviselőket is!) Mi ezzel szemben az igazság? Az, hogy a magyar földmíves mintaképe a civis hungaricusnak: vallásos, istenfélő, tekintélytisztelő. Igaz, a felsőbb körök iránt bizalmatlan (Felkiáltások jobbfelől: Nem ok nélkül! Joggal!), de ha meggyőződik arról, hogy igazán a javát akarják, nincs hatalom, amely őt a vezéreibe vetett hitében megingassa. (Úgy van! Úgy van!-jobbfelől.) Munkaszerető, munkabíró (Barla-Szabó József: Kitűnő ágyútöltelék!), csekély igényű és annyira takarékos, hogy még abban az esetben is, ha jó jövedelme van és szép lakást tarthatna, megelégszik a legszerényebb berendezéssel és a cselédekkel együtt dolgozik. (Berki Gyula: És együtt eszik velük!) Kitűnő állampolgár, független, és mint ilyen az állami omnipotenciával szemben hivatott megvédelmezni a társadalom függetlenségét. Nemcsak a földmívelésnek, hanem az államnak is legerősebb támasza, mégpedig nemcsak számbeli erejénél és kedvező születési arányszámánál fogva, hanem azért is, mert a benne rejlő őserő hivatott regenerálni az enervált városi lakosságot és harcképessé tenni a hadsereget, amely tudvalevőleg a vidékről kikerülő újoncokból tartja fenn harcképességét. (Ügy van!) Szóval a kisgazdaosztály, a földmívesosztály az az alap, amelyre bízvást ráépíthető a jövendő Magyarország. (Igaz! Úgy van! -jobbfelől.) És ennek az alapnak szélesbedését, ennek az alapnak terebélyesedését gátolja a nagybirtokrendszer. T. Nemzetgyűlés! Ha - amint láttuk - történelmi, erkölcsi, szociális, népesedési, honvédelmi okok és érvek szóknak a latifundiumrendszer fenjnjtartása FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V. 135
