Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 2. Griger Miklós: Üdvözlégy Mária, Béke Királynője! (1916)
I vért és életet adtak, kiket szívük alatt hordoztak, tejükkel tápláltak, a szél leheletétől is óvtak - s most ott járnak tüzes fergetegben, ezer veszedelem között... Udvözlégy Mária! - esengnek a hitvesek férjeikért, kiknek tavaszkoruk virágát, szívük tiszta fátyolát feláldozták, kikkel boldog házasságban az elveszett paradicsomnak a családi szentélybe menekült örömeit élvezték, s most búban, aggodalomban azon töprengnek, s attól remegnek, nem vesztik-e el mindörökre azokat az erős karokat, melyek értük fáradoztak, őket védelmezték, s azt a meleg szívet, mely értük dobogott. Udvözlégy Mária! - így ostromolják az eget s az irgalom Anyját az ártatlan gyermekek, édes anyjuk térdén golyózáporban és tűzesőben járó atyjukért imádkozva. Udvözlégy Mária! - e köszöntéssel esedeznek Mária oltalmáért hőseink a lövészárokban, a fedezékek katakombáiban, veszedelmes őrjáraton, rohamban, „sturm”-ban, mikor ezer halál suhogtatja felettük fekete szárnyát. Udvözlégy Mária! - lehel a haldokló hős, s ez üdvözlettel ajakán lép át az örökkévalóságba. Udvözlégy Mária, fájdalmas Anya! - köszönti zokogva, sírva az égi Anyát a szegény hitves, kit a háború özveggyé tett, a vénhedő szülő, kit fiától megfosztott, a mátka, kinek vőlegényét sírba temette, mindnyájan, kiknek karóba törte szívét, kínpadra vonta lelkét, legázolta reményét s kioltotta szeme fényét. Igen, valamennyien, kikre reácsapott a háborús istenítélet, s kiknek bölcsőjét a katholikus hit ringatta, bizalomtól lelkesítve Máriához, a szüzek szüzéhez, jóságos Anyánkhoz sietünk, tudva azt, hogy aki őt szívből szereti, azt pártfogásába veszi, aki hozzá fordul, azt el nem hagyja, s hogy a világégés, a háború pusztítása és diszharmóniája sem hazudtolhatja meg Szent Bernát imádságát: „Emlékezzél meg, ó legkegyesebb Szűz Anya, Mária, hogy sohasem lehetett hallani, hogy te valakit magára hagytál, aki oltalmadat kérte és segítségért hozzád könyörgött!”59 Függelék 2. Malaszttal teljes Soknak ajkáról, kiknek szívét összezúzta a háború pörölye, el-eloson a keserű kérdés és panasz: „Miért mindez, Urunk? Hol vagy te gondviselő jó Atyánk? A te akaratod az a sok nyomor, füstölgő rom, patakzó vér, tengernyi könny?” Ezekre a tépelődő és szemrehányó szavakra a következőkben válaszolok: Minden komoly és vallásos ember, kiben csak egy parány van Isten nagy gondolataiból, érzi, hogy ez a háború az Isten ostora, s hogyha most annyi ínség sanyargat, annyi ember vérzik, annyi élet taposódik, annyi üde arcra a halál sápadtsága borul, - az mind büntetés bűneinkért és buzdítás elégtételre. Évtizedek óta élveztük a béke kegyelmét, de nem becsültük meg. Fölemelt 59 Tévesen Szent Bernátnak tulajdonított szöveg — valójában későbbi, 15. századi imádság. 118 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
