Mózessy Gergely (szerk.): Griger Miklós feljegyzései - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 5. (Székesfehérvár, 2022)
Függelék - 1. Griger Miklós: Mária, segíts! (1915)
Függelék Azonban nemcsak nemzeti, de egyéni, lelki életünkben is legyen határkő e véres háború! Értsük föl, hogy a király és haza ideáljai, bármily magasztosak is, elhalványulnak a keresztény hit ideáljai mellett, aminők: Isten, Isten-országa, égi haza, istenfiúság, Jézus, Mária; hogy ezekért is érdemes vért és életet áldozni; hogy nemcsak a földi, de az égi királynak is tartozunk hűséggel; hogy aljas tett a hazaárulás, de nemtelen eljárás a Krisztus-ország cserbenhagyása is; hogy a halálos bűn is hitszegés; hogy a harc tüzét szenvedélyeink ellen is állani kell... Vajha a háború a lelkiségnek ezen kikeletét is váltaná ki bennünk, s hőseivé avatna az örök, az isteni ideáloknak, amint a nemzeti eszmények hősei vagyunk. V. Most pedig hozzád fordulok, kinek tiszteletére e szentély épült, utolsó szavam téged illet: boldogságos Szűz Mária, hazánk Nagyasszonya! Oltalmad alá futunk Istennek szent Szülője, mindannyian, Szent István koronájának örököse s a nádfedeles kunyhó lakója, a kórházak sebesültjei s a rajvonalak hősei. Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején! S most nagy a mi szükségünk, Anyánk! Ahová nézünk - ellenséget látunk, ahová fordulunk - a halál öldöklő angyalával találkozunk, akikben bíztunk - csalatkoztunk, ahol segélyt keresünk - zárt ajtókra akadunk. Hozzád fordulunk, a fájdalmas Anyához, ki fiadat a kereszten függni láttad s ki megérted a mi fájdalmunkat... Anyánk, tekints reánk! Gyermekeket látsz itt, kik atyjukat siratják; menyasszonyokat, hitveseket s testvéreket, kiknek szíve vérzik, s lelke tele ag[g]odalommal; atyákat és anyákat, kiknek fájdalma égbe kiált; szülőket és özvegyeket, kiknek lelkére távoli tömegsírok árnyéka borít éjszakát... Anyánk, segíts, segíts! Ha te veted meg könyörgésünket, ki könyörül rajtunk? Judit nem feledkezett meg népéről, Eszter övéiről, s az egyiptomi József szívéből sem halt ki a testvéri szeretet, de ajkaira adta e bíztató szavakat: „Ne féljetek, hisz testvéretek vagyok!”56 Intézd, ó, intézd hozzánk te is e vigasztaló igét: „Ne féljetek, hisz Anyátok vagyok!” Anyánk, engeszteld meg nekünk Fiadat, hogy megenyhüljön, s ne haragudjék ránk, kik sokat vétkeztünk ugyan szent Fölsége ellen, de százezrek halálával, nemzetünk színe-javának pusztulásával kifizettük már a bűn zsoldját, s kezének súlya alatt megtört szívvel mondunk mea culpa-t... Ajánlj minket szent Fiadnak, hogy hozzánk forduljon kegyelme, melyet bűneinkkel könnyelműen eljátszottunk... Mutass be minket szent Fiadnak, s könyörögj érettünk és velünk: áldja meg apostoli királyunkat, világosítsa fel hadvezéreinket, segítse küzdő hadseregeinket, oltalmazza a harcok tüzében álló fiainkat, testvéreinket, atyáinkat, férjeinket, vigasztalja idegen fogságban sín[y]lődő véreinket, gyámolítsa sebesültjeinket, s adjon otthont azoknak, 56 Kissé pontatlan szentírási idézet. József történetére utal, ám ott nem annak kapcsán hangzik el a „Ne féljetek!” mondat, hogy felfedi kilétét testvérei előtt (Tér 45,1-5.), hanem atyjuk halála után, arra vonatkoztatva, hogy nem áll ezután sem bosszút és eltartja majd őket - ám itt nem hangzik el, hogy testvérük (Tér 50,19-21.). 114 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
