Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 leventék már gyakorlaton vannak. Már említettem, hogy szívesen tartanám a litániát 2 órakor, hogy a leventék is részt vehessenek, de ezt nagyon erőltetni egyelőre nem látom célszerűnek. Általában az 1924. február havában tartott missio magja most kezd kikelni. Az Oltáregylet révén a havonkénti gyónók és áldozok száma 30-40 között mozog, bár a tagok száma 62. A kötelességüket nem teljesítő tagokat kellene ugyan törölni, de miután sok esetben nem rosszindulatból, hanem bizonyos akadályok és nehézségek miatt történik, a türelmet itt helyénvalónak találom. Itt sokszor a gyóntató is nehéz helyzetbe jut. Egy úri asszony gyóntatószékben előadja: hogy szeretne többször a szentségekhez járulni, de miután előkelő állású férjével - mint menekült - egy szobával és konyhával kénytelen beérni, az egy gyermekkel akarnak csak maradni és ez bántja lelkiismeretét. Én feloldoztam, mert nem akarásról volt szó, hanem a nemzés megakadályozásáról inkább férje révén. Ilyen esetek többször fordulnak elő akkor is, ha van lakás. Beszéltem erről a dologról gyóntatómmal, aki azt a tanácsot adta, hogy ilyet a gyóntatószékben határozottan ne kérdezzek: feleletem volt, hogy kérdezés nélkül is maguk hozzák fel a dolgot, és ilyenkor nem mondhatom, hogy ez megengedett dolog. Ehhez hasonló nehézség a spiritistákkal való bánásmód. Ezt illetőleg szintén tárgyaltam gyóntatómmal és azt válaszolta, hogy az ilyeneket ne oldozzam föl. Másik ugyancsak komoly és jámbor missios pap véleménye szerint nyugodtan fel lehet oldozni. Egyik előkelő család tagja határozottan állítja, hogy őt súlyos betegségéből egy budapesti spiritista gyógyította ki delejes árammal. Szerinte az orvosok mind lemondtak róla és ezután fordult a spiritistához. Ez ugyan nem általános dolog, de mégis sok híve van. A házi pastoratiót illetőleg az 1924. évi vihar után megragadtam a kedvező alkalmat, és behoztam a vízkereszt ünnepén előírt házszentelést. Ebben sok örömöm volt, és azt hiszem a híveknek is, mert nagyon kevés ház maradt el, ahol nem lettem volna. Minden házban szép házi oltár volt állítva. Miután azelőtt szokásban nem volt, a templomban megmagyaráztam a dolgot és kihirdettem, hogy melyik utcába mikor megyek. Az utolsó alkalommal hangsúlyoztam, hogy ezen házszenteléssel kapcsolatban szeretném a családok felajánlását is elvégezni. Kihirdettem, hogy erre a célra készítsenek el egy Jézus Szíve szobrot, vagy Jézus Szíve képet, amely ezután házioltárul szolgáljon. így 25 család ajánlotta föl magát Jézus Szent Szívének. A többi házakban csak rendes házszentelést végeztem. Ezen az alapon akarnám a házi pastoratiót tovább fejleszteni, hogy mikor én a családhoz megyek, mindig az Isten szolgálatát lássák és az összes családtag elvégezze szt. gyónását és szt áldozását. Ezt különösen a férfiak eddig nem tették, de Isten kegyelmével talán sikerül majd elérnem. Több helyen hangosan sírva fakadtak ezen alkalommal és szinte gyónásszerű hangon mondták el lelki fájdalmaikat. Mindenhol egy kis beszédet tartottam a családhoz, amelyben iparkodtam a lelki bizalom húrjait megpendíteni. Magam is épültem, mikor az uradalmi inspektor egész családjával és unokáival együtt ott térdelt a házi oltár előtt összekulcsolt kezekkel; de ugyancsak szép volt, mikor egy a kommunizmus alatt exponált és akkor kenyerét vesztett 11 (azaz tizenegy) gyermekes családapa szobácskájábán mondtam el a felajánlási imát. Többi között egyik anyát alig tudtam megvigasztalni sírásában és bánatában, hogy leányát reformátushoz adta feleségül. Imádkoztam ugyanis a család távol levő tagjaiért, és akkor jutott eszébe leánya, aki református embernek felesége. Midőn a házszentelést bevezettem, a ministráló gyermekeknek minden házban pénzt akartak adni, ezért az utolsó évben kihirdettem, hogy ezt az önkéntes adományt szívesen fogadom, de az összeget mindig be fogom küldeni a főt. püspöki irodának, hogy Nagyméltóságod tetszése szerint missios célokra fordíttassék. Ilyen összegből beküldtem 560000 Koronát. Hiszem, hogy a jövő évben sikerül majd a házszentelés keretében a katholikus sajtó ügyét is előbbre juttatnom. A missios ügyet és sajFORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 65
