Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 23/926. 15. Balinka, 1925. Török István lelkész jelentése, 1926. február 4. Balinkai lelkészi hivataltól.38 Lelkipásztori jelentés az 1925. évről Az Isteni Gondviselés 1925. jan. 29-én, a szent apostolok ünnepén állított jelen állomásomra. Lelki szemlét tartva híveim fölött, megértettem, hogy nekem is apostoli tűzzel és lángbuzgalommal kell hirdetnem a Megfeszítettet, akit híveim még nem nagyon értékelnek, mert semmi vágy nem élt bennük Krisztussal egyesülni. Nincs szándékomban pálcát törni elődöm pasztorációja fölött, csak szomorúan állapítottam meg, hogy híveim csak karácsonykor és hűsvétkor gyónhattak, de ilyenkor is csak kevesen járultak a szentségekhez, mert a gyóntatót állandóan hívogatni kellett; a gyakori áldozásról, első péntekről, szóval ami a praktikus lelkiéletnek rugója lett volna, halvány sejtelmük sem volt. A hívek általános lelkiéletét a közömbösség, a nemtörődömség értéktelen lapjaira kell írnom. A szentmisére nagyobb részt jártak, mert úgy tanulták és úgy szokták meg, de jelenlétük elárulta, hogy az oltár nagy titka őket teljesen érintetlenül hagyja; az Isten közelsége nem melegíti fel szívüket. A gyermekek, különösen a legények kaszinói viselkedést árultak el, sőt szentmise alatt tárgyalták meg a délutánra és estére készülendő stikliket. A szülők iránt semmiféle tisztelet nem élt a gyermekek szívében. Hogyan is tisztelte volna, midőn a szülők erkölcsileg alacsonyabb fokon álltak, mint gyermekeik, akik nem láttak más példát, mint hogy az öregeket, ha valamibe belemerészelnek szólni, még ha jóindulatilag is teszik, véresre kell verni. A szülők szeméremérzete a 0 fokon állhat, mert gyermekeik előtt minden pirulás nélkül beszélnek olyan dolgokat is, mely a gyermek ártatlan lelkét megfertőzi. A fiatalság vasárnap éjjel együtt tartózkodik és énekelve bejárják a falut, hála az Istennek, hogy annyit mégis elértem, hogy már kevesebb számmal kószálnak éjjel, és a templom és plébánia előtt fölhagynak az énekkel. Ez röviden a falu lelkiélete. Mindezek felett a meditálva megborzadt a lelkem, s nem tudtam, miként és hol kezdjem meg ezen igazán apostoli lelkületet igénylő munkát, miként gyújtsam meg a hit már-már csak pislogó lámpáját; miként hintsem a lelkekbe az erkölcsi bomlás ellen a tiszta lelkületet megőrző szent sót, miként plántáljam bele a lelkek szeretetlen talajába a szeretet illatos rózsáját: szeresd az Istent, és szeresd felebarátaidat. Sohasem irányítottak emberi motívumok, önmagámtól jelölt utakra sohasem tértem; életem, lelkipásztori működésem programját Jézus Szívétől vártam imádkozva, hogy jöjjön el Jézus Szíve Országa. Kértem, esedeztem a Legszentebb Szívhez, hogy küldje el nekem a Vigasztalót, a Tanácsadót. Az isteni kegyelem fényétől megvilágosítva megértettem, hogy híveimet csak úgy vezethetem a lelkiélet magaslataira, ha lelkiéletük égbetörő dómját nem az érzelmek ingatag, fövenyes talajára, hanem a sziklaszilárd hit talajára építem, s ha már lelkűkben a hit mélységes gyökereket vert, akkor lesz vágyódásuk az égiek után; akkor a lélek átfogója Istenhez ér, kit egyedül keres, kit mint egyedüli boldogságát és jutalmazóját fog szeretni. Első beszédeim ciklus-beszédek voltak, Isten létéről, tulajdonságairól, melyeket a praktikus életből vett hasonlatokkal és példákkal világítok meg. Beszédeimet a férfiakhoz intéztem, kikben a hábo38 Bélyegzett fejléc. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 51