Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)

Lelkipásztori jelentések, 1924-1926

Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 den ezekről a sváb kölykökről, mihelyt kimaradnak az iskolából. Az apácák pl. beléjük verik a jó mo­dort, udvariasságot, szolgálatkészséget - a kicsinyek igazán aranyosak de mire az iskolából kikerül, kész a vadállat. Papja, tanítója, tanítónője iránt hálát nem ismer, de tiszteletet sem. A szegény apáca mellett - aki különórázott és gyötrődött velük - 15 éves korában elmegy, észre sem veszi, nem hogy köszöntse. A sváb csak kettőt respektál: a pénzt és az erőszakot. Ebből kifolyólag kettőtől fél: a jegyző­től, mert azt hiszi, hogy sok lesz az adója, ha nem reverzálja; és a paptól, mert nem kellemes, ha az embert nyilvánosan is lekapják vagy fegyelmezik. De háta mögött mindenkit szid, gyanúsít, rágalmaz- mert az ember csak a svábnál - és abban a gazdánál - kezdődik. Káplányom - aki eleinte nem ismerte őket — el van teljesen keseredve az eredménytelen mun­ka felett. Talán még jobban is, mint én. Ugyanígy beszél mindenki, akinek dolga volt velők. Ne csodál­kozzék tehát, Kegyelmes Úr, ha én is szökni akartam, akinél még az a momentum is közben játszott [sic!], hogy teljesen tisztában voltam komiszságaiknak rugóival és vérig sértett rút hálátlanságuk. S bár parancsszóra itt maradtam, és iparkodtam is, de nem ígérhetek semmit, mert ezt a küzdelmet az én idegeimmel soká bírni nem lehet. Végül munkatársaim jellemzését [küldöm], Káplányom, Thaller György, igen jó fiú. Eleinte bizal­matlan volt: a választás után került ide és a svábok úton-útfélen telebeszélték a fejét. Most már látja, hogy az ellenkezője igaz - ők a rosszak és nem én. Nagyon ragaszkodik hozzám és használható em­ber - kissé lassú -, de különben jó fiú és értékes lelkipásztor lesz belőle. Kár, hogy egészsége gyönge. Jelenleg is gyengélkedik. Nem bírja a [korai] felkelést, és az ádvent - mert gyóntatni fel kellett kelnie — teljesen lesoványította. Szeretném, ha Excellentiád egyszer kiadná neki a rendeletet, hogy vizsgáltas­sa meg magát. Én vállalom az összes költségeket, de szeretnék tisztán látni, mert a beleivel is - úgy látszik - baj van. Férfi tanítóim sokat javultak. Kemenes, a kántor tanítónak ugyan gyenge tanító fog mindig marad­ni, de jó zenész és már egy év óta reformálja a népéneket rááldozva a vasárnapjait, s igazán már bá­mulatos eredményt ért el a botfülű publikummal. Lacza, a tanító a háborúból megkomolyodva jött haza, és a világi tanfelügyelő évről-évre haladást konstatál nála. Igazán dolgozik, és különben is: pon­tos, jó fiú.649 Az apácák olyanok, mint mindenütt. Önfeláldozó tanítónők, és pápábbak a pápánál. Sok bajom van a fékezéssel, mert az egész iskolának farizeus nevelést adnának, ha nem tompítanám a dolgokat. Amúgy igazán kifogástalanok. Az iskolaszékem egy hajítófát sem ér. 3/4 részük, a svábok megfojtanának egy kanál vízben. A templomatyák összeadni sem tudnak, és az egyik mindig abba avatkozik, amihez nincs köze. Kíváncsi vagyok, hogy mint plebániatanács, mit fognak tenni. Összegezve mindent: Zsámbékon a munka igen sok volna, jégolvasztás, ösvényvágás, úttörés [...]. Az ember tesz, amit lehet - de fényes eredményt még akkor sem érhetünk el, ha 4-en volnánk, nem így kettesben. így csak húzzuk az igát és iparkodunk legalább a legszükségesebbet elvégezni. Zsámbék, 1925.1. 9-Nagyméltóságú Püspök Úr félsz. k. csókolva mély tisztelettel Radnich Imre pleb 649 Kemenes János, Lacza Lajos. 492 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.

Next

/
Thumbnails
Contents