Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 192b. Tököl, 1924. Pasztorek István plébános sajtójelentése, 1925. január 26. 27/1925 Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Úr! Kegyelmes Atyám! Vonatkozással 1924. évi. IV számú körlevélben 1346/1924 szám alatt közzétett magas rendeletére fiúi alázattal jelentem, hogy községünkben rendszeres újságolvasás és járatás a nép részéről nincs, s nem volt akkor sem, amikor 1 krajcárért lehetett venni darabját. Rendszeresen csak az izraelita kereskedők, 2-3 intelligens ember és néhány iparos járat újságot, és pedig - mint sikerült megtudni - a „Magyarságot”, „Néplapot”, „Pesti Hírlapot”, „Budapesti Hírlapot”, „Friss Újságot” és az „Estet”. Mely jelentésem után fiúi hódolatom nyilvánítása mellett Nagyméltóságod kezeit csókolva, s püspökatyai áldását kérve vagyok Tökölön, 1925. január 26-án Nagyméltóságodnak legalázatosabb szolgája Pasztorek István esperesplebános 193a. Törökbálint, 1924. Weicher Miklós plébános jelentése, 1925. január 7. 8/I925. Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök úr! Krisztusban Kegyelmes Atyám! Az 1924. évről szóló lelkipásztori jelentésemet a következőkben vagyok bátor Nagyméltóságodhoz Felterjeszteni. Híveim még ma is szorgalmas templomlátogatók s a körmeneteken is nagy számban vesznek részt, dacára annak, hogy a lakosság nagyobb része ma már nem földműveléssel foglalkozik, hanem a munkásosztályból kerül ki, kik többször kénytelenek — akaratuk ellenére is — még ünnepnapokon is munkába állni. Minthogy csak „szervezett munkás” kaphat állást, sokan még a jobb indulatúak közül is kénytelenek belépni a szociáldemokrata pártba, bár annak elvét távolról sem osztják. Ma még nincs baj, a demokraták jó része rendben jár templomba, többen közülük a kér. iskolaszéknek is tagjai; és ott teljesen kifogástalanul viselik magukat, de nem biztos, hogy mindez nem taktika-e csupán? S félő, hogy lassanként ha vallástalanok talán nem is, de közönyösek és lanyhák lesznek. Érzem, hogy valamivel még többet kellene velük foglalkoznunk, ám az én kezeim - fájdalom! - kötve vannak még mindig gyengélkedő s ugyancsak nagy óvatosságot igénylő egészségi állapotom folytán. Káplánjaim pedig már több mint 3 év óta - tehát éppen mióta betegeskedem - semmivel sem akarnak többet tenni a rendes, sablonos munkánál, még jó, ha legalább azt elvégzik! Az egyiknél a tehetség hiányzik, a másiknál a buzgóság, sőt van olyan is, akiben még jó akarat sincs. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 439
