Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 maradásukat biztosíthassa, a község központjában a részvényes tagok támogatásával e szövetkezetek részére házat vásárolt. Mind a két szövetkezetét 25 éven át mint ügyvezető elnök, minden díjazás nélkül igazgatta és vezette, 1925. év végén azonban sokoldalú elfoglaltsága miatt e szövetkezetek vezetését másoknak adta át. Vezeti, mint elnök, a Kath. Kört, amelynek szintén saját, háromszobás szép új háza van, gondoskodik hasznos és jó olvasnivalóról, és ott időről-időre fölolvasást tart. Szívén viseli az ifjúsági levente egyesületet és annak népszerűsítésén és kifejlesztésén fáradozik. Az egyházi társulatok - amilyenek: a rózsafűzér, skapuláré, Jézus szt. szíve és oltáregyesület - tagjai rendesen a szokott, előírt módon végzik vállalt kötelességüket. A szt. missiók ügyét - jóllehet annak fontosságát többszörösen és alaposan előttük kifejtettem - csak lányként támogatják. A népszövetség, mely a háború előtt 115-120 tagot számlált, jelenleg bizony csak 13 tagból áll. Egyben meg kell jegyeznem, miszerint lelkipásztori működésem sok küzdelemmel, és olykor keserűséggel is egybe van kapcsolva. A vezetésemre bízott népre nem panaszkodhatom, de mint mindenütt, itt is akad néhány ultramodern, izgága, vallástalan ember, akik nem jó szemmel nézik, hogy vasár- és ünnepnapon meglátszik a községen, hogy Isten szent napja van. Ros[s]zul esik nekik, hogy a nép eljár a templomba, részt vesz az egyházi körmeneteken stb. És mivel ezt a pap működésének tulajdonítják, munkához fogtak, összebeszéltek és megállapodtak abban, hogy a pap tekintélyét alá kell ásni és lehetetlenné kell tenni működését. Egyről azonban megfeledkeztek: nem tudnak hozzám férni. Aknáik visszafelé sültek [el], és nem engem, hanem őket pusztították el. Heten voltak, és hétből öten szégyenletesen pusztultak ismét. „Afflavit Deus, és dissipati sunt”536. Nemtelen és rosszakaratú fondorkodásaikat elírni és Kegyelmes Főpásztorom türelmét azok elősorolásával próbára tenni nem merem és nem akarom, csak egyet, egy esetet hozok elő. Iskolából jöttem, az utcán találkoztam egy itt élő nyugalmazott alkoholista főhadnaggyal, feleségével jött, aki lutherana537. Kölcsönös üdvözlés után megszólít és ezt mondja: „vegye tudomásul plébános úr, miszerint én azt nem tűröm, hogy ön itt a templomban tótul prédikáljon és a nép tótul énekeljen. Ha ezen kívánságomat nem teljesíti, úgy mindent el fogok követni, hogy a jelenlegi állapot megváltoztassák, végső esetben bottal szerzek érvényt akaratomnak.” Amire én ezt válaszoltam: „Nagyon sajnálom, főhadnagy úr, hogy a [.. ,]538 most leadott magas katonai parancsát nem vehetem, mivel önnek az egyházi ügyek menetébe absolute semmi beleszólása nincs. Hogy én hogy prédikálok, és hogy a nép milyen nyelven énekel, azt nem ön, hanem az én felettes egyházi hatóságom és az én lelkiismeretem határozta meg. Ha magyar szt. beszédet vagy magyar énekes szt. misét akar hallgatni, arra itt bőséges alkalma van, hiszen minden vasár- és ünnepnap a 8 órai szt. mise magyar, minden tíz órai nagy szt. mise másik fele magyar, minden negyedik vasárnap pedig és minden kettős ünnep második ünnepén és sok más alkalomkor is hallgathat magyar szt. beszédet”. Állításom beigazolására legyen szabad az ide csatolt levélre hivatkoznom, éppen kapóra jött, az íróját csak most, f. hó 6-án ismertem meg, azelőtt soha nem láttam. Nyugalmazott hivatali főigazgató Budapesten (II. Hunyadi János ut. 17.). Az illető úriember a most elmúlt karácsonyi ünnepekre több százezer koronát érő ajándékot küldött nekem; az ajándék nagyon meglepett, de mivel arra nem szolgáltam rá és mivel másrészt bántott az is, hogy ui. ilyen értékes ajándékot viszonozni nem bírom [sic!], írtam neki egy levelet, amelyben hálásan megköszöntem a szokatlan nagy értékű ajándékot és egyben kértem őt, nyújtson módot és alkalmat, hogy azt illő módon viszonozhassam. E levelemre az ide csatolt levéllel válaszolt, amelyből 536 Rájuk fújt az Isten és szétszéledtek - latin. 537 Értsd: evangélikus. 538 Felesleges szóismétlések kihagyva. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 431
