Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 gyünk, csinálják ezt a fiatalok! Ez különben az általános refraine23 minden téren. Szóval az öregek már nem számítják magukat, fiatalok meg alig vannak. Nagyon sok gondot okoznak az iskolából kikerült, serdülő ifjak. Nem sokan vannak, de neveletlenségüket látva sokszor aggódom jövőjüket illetve24. Az meg annyira feltűnő, hogy mekkora jogokat élveznek a szülőkkel szemben is ezek a serdületlenek! Még nem hallottam, hogy legény-féle atyjától rendreutasítást kapott volna! Pedig panaszkodnak az öreg szülők rájuk, és magam is nem szűnöm [sic!] meg figyelmeztetni [a] szülőket s az ifjúságot e helytelen neveléstől. Már évek óta töröm a fejem, miként lehetne az ifjúságot hasznosan s szórakoztatóan foglalkoztatni. Egy könnyű mód volna reá, de nincs meg az eszköz hozzá! Ugyanis nagyon szeret községem mindkét nemű ifjúsága énekelni, s valahogy nagy érzéke is van e népnek az énekhez. Énekkart szervezni köztük - ez régi vágyam. Ezzel hetenkint több estét együtt tölthetnénk velük, ami nagyon kívánatos volna. Ehhez azonban feltétlenül harmonium kellene. Próbáltam már ifjúsági színdarabokat előadni, s annak jövedelméből szerezni harmoniumot, de oly csekély a bevétel, hogy ezzel célt nem érek. Más módot kell kitalálni harmonium szerzésre. [...] Társadalmi élete a községnek alig van. Alig találkoztam még ilyen néppel, mint ez. Igazán hiányzik az összetartás, az egymásrautaltság lelki élvezete. És ezt onnan magyarázom, mert az egész község szinte vérrokonságban van már egymással, [sic!] Igaz, ennek éppen az ellenkezőjét kellene létesítenie, mint amiről a tények beszélnek. És talán meg is volna, ha mindnyájan itthon volnának! így azonban a folytonos intrika, amit rokonság rokonság ellen Amerikán keresztül folytat, annyira távol tartja őket egymástól, hogy az a közöny, az a hidegség szinte meglepő, amellyel egymással szemben itt viseltetnek a szülők, gyermekek, testvérek, közeli s távoli rokonok. Egy-egy levél Amerikába vagy Amerikából titkon, de fájón a legszentebb kötelékeket lazítja szét! Mindehhez hozzájárul még aztán a csekély létszám; aztán az idősebbek vonakodása a mozgalmasabb élettől, de meg a szűk anyagi viszonyok is. Szegényebb is lesz éppen a törekvő fiatalabb generáció hiánya miatt évről-évre a község. Ha van birtok eladó a határban, úgy azt a szomszédos Isztimér veszi meg. Egy álma, egy vágya van csak ennek a népnek: nyílna meg egyszer meg az út Amerikába! Készenlétbe helyezkedik itt mindenki úgyszólván a fiatalabbak közül, mert már szinte vérében van a kivándorlás szenvedélye. Igaz viszont, hogy alig van nap, amikor a posta amerikai levelet ne hozna, s ami szép is dicséretes, a kintlevők — ha nem is sokat, de — 1-2 dollárt minden levél tartalmaz az öregek gond nélküli életének biztosítására. Erre az útra gondolom én irányítani ez évben a szerzendő harmonium ügyét is! Ezekben óhajtottam lelkipásztori jelentésemet megtenni. Bakonykuti, 1926. január 6. Mayer József h. plébános (Kiilzeten: 4/1926 plébániai iktatószám és „Lelkipásztori jelentés a bakonykuti plébániáról” iratcím.) 23 Értsd: refrén. 24 Értsd: illetően. 42 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.
