Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 gilag véglegesíthető lesz. A kántori javadalom is a földreform útján 5 kát. hold földhöz jutott. Ezen juttatottföldek átvétele az 1925. év tavaszán lesz meg. A hívek vallásos életét immár 11 éve személyes tapasztalás alapján ítélhetem meg, mert kétszer 1/2 év megszakítással - részint Érdről mint káplán és később mint a harctéren levő plébános helyettese, részint pedig 1919 óta mint önálló lelkész - 1913 decembere óta a község híveivel állandó összeköttetésben álltam. A vallásos élet megítélésénél nem szabad feledni azt, hogy a katholikus lakosságnak csak egyharmadrésze régi ősi lakosság. A második harmad 15-20 éve lakik a községben, a harmadik harmad pedig mint téglagyári munkás és napszámos és gazdasági cseléd állandóan változik, s Budapest környékén lévén nem é[p]pen a legkívánatosabb elem. Ezt bizonyítja, hogy a házasságoknak körülbelül 10 százaléka egyházilag nem rendezett, s a születéseknek ugyancsak 10 százaléka törvénytelen. A vallásos nevelés nem járhatta át a családokat, hisz 1911-ig templom se volt, s az Érdre átjáró magyar hívek akkor még csak minden 7. vasárnap részesültek keresztény oktatásban. A kath. iskola is egytanerős volt, folyton változó, nem épen példás életű tanerőkkel. A községi jegyző 1917. előtt sohasem volt katholikus, így tehát a kath. szellemű nevelésről nem sokat lehet beszélni. Az 1919- évben megkezdődött önálló hitközségi élet a hívek között állandóan élő lelkipásztorral, a községben levő 2 tanerős és a Franciska pusztán levő 1 tanerős kath.. iskola garancia arra, hogy hosszú, fáradságos, évtizedekig tartó, a jó Isten áldásáért imádkozó munka katholikus szelleművé gyúrja át a családot, ahol őseink buzgósága megújul. Az 1922. évben a jezsuita rend által vezetett missió sajnos nem sikerült, aminek fő okát abban látom, hogy a hívek soha missión részt nem vettek, mert míg a materhez tartoztak, ott emberemlékezet óta missió nem volt, hanem 1921-ben. A szentáldozást végzők száma 1914-ben 250 volt, s ez a szám a háború alatt folyton csökkent le egészen 100-ig, azután szépen emelkedett, s az 1924. évben úgy a húsvéti, mint a karácsonyi szentgyónást körülbelül 300-an végezték el, úgyhogy az adventi szent idő s az ünnepek sok lelki örömet szereztek. Ksztmise hallgatás is a férfiaknál feltűnően emelkedőben van. A rendezetlen házasságok számát is minden évben sikerül a jó Isten kegyelmével egy-kettővel csökkenteni. A sajtó terén a plébánia a következő képet mutatja: Nemzeti Újság 7, Magyarság 5, Pesti Hírlap 5; Világ 1. A megkezdett házi pasztoráció sok örömöt szerez a lelkipásztornak, mert a templomlátogatáson látszik meg leginkább, hogy rendszeresen jönnek olyan férfiak a sztmisékre, akiket azelőtt jóformán sohasem lehetett templomban látni. A mérhetetlen alkoholizmus azonban rengeteg kárt tesz, s a hívek anyagi, erkölcsi és kulturális emelkedését óriási mértékben hátráltatja. Szinte megdöbbentő, hogy ezen kis község körülbelül 500 milliót költött az elmúlt 1924. évben italra. A szombat déltől hétfő délig bezárt korcsmák volnának a magyar nép anyagi talpraállítói. A halhatatlan lelkekért való harcban valóban nagy segítségére vannak a lelkipásztornak a 3 kath. tanerő, akik igazi hithűséggel, gyakorlati kath. életük példájával munkálkodnak s a kath. iskola úgy tanítási, mint nevelői szempontból egyik erős vára Egyházunknak. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 411
