Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 ímmel-ámmal, a hajadonok és ifjak szentségtörően, mert legnagyobb bűneiket, a hatodik parancsolat ellenieket készakarva elhallgatják, vagy azt mondják a gyóntatószékben, hogy az nem bűn, az természetes dolog, de különösen a hajadonok, kik régen elvetették maguktól a szüzesség koronáját, hogy mindennek daczára koszorú alatt esküdhessenek, főbűneiket készakarva és rosszakaratúlag elhallgatva szentségtörőleg gyónnak, áldoznak és házasságra lépnek. S midőn ezt szóvát tettem, emiatt még a plébános úr is kikelt ellenem, s a püspök úrhoz feljelentéssel fenyegetett, mit én mosolyogva fogadtam, és könyörögtem, hogy csak tegye meg jelentését, sőt kényszeríttettem, mondván, már úgy sem vagyok szívesen Sóskúton. Szomorúan kell tapasztalnom, hogy a születések száma csökkenőben van, különösen a gazdáknál, kik több gyermeket nevelhetnének; de mondják, minek az a sok kölyök; sőt a szegény zselléreket - kiknek a maguk becsületes házas életükben 8, 9, sőt 10 gyermekük van - kiröhögik és kigúnyolják, mondván: azért olyan bolondok, hogy annyit nevelnek, érteni kell a módját; ki fog annyi kölyökkel bajmolódni. De volt is olyan lelkiismeretlen doktor, ki a magzatelhajtást pénzért végrehajtotta — az asszonyoknak chinint adott, hogy elmenjen a magzat -, aki kis kutyájával karján ment a betegekhez, s sokszor mondta, hogy többre becsüli kutyácskáját, mint a kölykeket (gyermekeket). S ez az orvos kálvinista lévén katholikussá lett, s Császka, kalocsai érsek költségén kitanította magát, s aztán ismét Kálvin vallását vette fel. Most eltaszította magától feleségét, kivel 15 évig élt, s az itteni postásnéval, egy özvegyasszonnyal összeállt, s új botrányt idéz elő. De én nem tudom, micsoda gyáva nép ez a sóskúti, hogy mindezt tűri és elnézi - no mert a nép is romlott, s így nem tűnik fel már semmi. Más helyen, ha ez előfordulna, már régen vagy az ablakait beverték volna, vagy legalább bekenték volna nem szagos493 dolgokkal, hogy kényszeríttették volna őt pusztulásra, elmenetelre. De hát Sóskúton mindent inkább szívlelnek, csak papot nem, aki az igazat úgy odamondja nekik, az ilyen nagy szálka az ő szemükben. Felpanaszolom a kántorúrnak viselkedését ellenem, ki csuhásnak titulál; ki sajnál engem, hogy 63 éves korom daczára csak káplán vagyok; ki minden felszólításom daczára fittyet hány a zsinati rendeletekre, s a gyermekeket nem tanítja egyházi énekre; ki még mindig zsarolja a temetéseknél a népet; ki minden temetésnél a háznál két éneket kornyikál, mintha egy nem volna mindig elég; ki a szertartások előtt ne adj Isten, hogy hozzám jönne megbeszélés végett, s azt tesz és énekel, amit akar. Felpanaszolom az ifjúság duhajkodását, korhelykedését, neveletlenségét, akiket nem lehet megszelídíteni, mert volt ugyan ifjúsági egyesület, de az is kimúlt, mint most a Kath. Kör is megszűnik. Beharangszóra494 nem mennek templomba, s midőn felszólítom, arczomba röhögnek, vagy mondják, én nem parancsolok nekik; a templomban az általam kijelölt helyet nem foglalják el, hanem a kórus alatt a sötétben a férfiak közt bujkálva rendetlenkednek. Felpanaszolom a hajadonok erkölcstelen viselkedését, hiúságát és pompaszeretetét. Mária-egyletbe akartam őket tömöríteni, de egy sem jelentkezett, de legényekkel karonfogva még a pap előtt sem szégyellik magukat, neveletlenül röhögnek, vadul tánczolnak, s a hatodik parancs betartása igen gyenge oldaluk. 4,3 Értsd: nem jó illatú... 494 Értsd: mise kezdetét jelző harangszó. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 399
