Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 2. / Híveim templomon kívüli élete a mai nehéz gazdasági viszonyok nyomása alatt szenved. Itt, a főváros mellett a nép a napi keresetéből él - nálunk alig van család, amelynek saját földjén megteremne évi kenyere -, és biz’ nagyon megérződik a munkanélküliség. Földmíveseink fuvaroztak a bpesti építkezésnél, ez megszűnt, szegény népünk nagy része a szomszéd pvörösvári bányánál állt keresetbe, ezek nagy részét elbocsátották. így elégedetlenség és idegesség uralkodik a lelkeken. Alig áll az ember szóba velük, folyjik] a panasz lelkűkből, s ha kocsmában egymás között vannak, izgatnak az urak és felsőbbség ellen. Ami itt általános jövedelmi forrás, a gyümölcs: termett, de nem volt ára. 3. / Az ifjúság egy jó része a „Solymári Ifjúság Önművelődési Egylete” tagjául szegődött, és ott a tantestület, különösen az áll. isk. igazgatójának felügyelete alatt áll. Ha nem is ideális a helyzet, de legalább bizonyos ellenőrzés mellett szórakoznak és művelődnek is. Évenként nehány ünnepély és színdarab csiszol a leikükön is, sz. Imre heg napján pedig, mint védszentük ünnepén, közösen vonulnak fel a sz. misére, ahol is az összes tagok az igazgató Úr vezetése alatt sz. áldozáshoz járulnak. Természetesen mindenkor lelkipásztori kötelességemnek ismertem az egyletet erkölcsileg és anyagilag is támogatni: mint díszelnököt, hol ünnepi beszédre kérnek fel, hol meg megnyitó v. záróbeszéddel adnak alkalmat az ifjúsághoz szólanom. Ugyanígy a „Levente Szervezet” is felkarolja az ifjúságunk nevelését. Mint a „Solymári isk. kívüli népművelési albizottság” vezetője a levente üggyel is szoros öszszeköttetésbe kellett jutnom, mi u.i. úgy gondoltuk, hogy ezen szervezet legjobb alkalmat nyújt az iskolán kívüli népművelésre. A testnevelési gyakorlatok között mindenkor akad egy-egy félóra a léleknevelésre is. Hiszen ilyen sváb faluban hiábavaló erőlködés az öreg embereket vagy asszonyokat akarni magyar nyelvű felolvasás vagy szabadelőadás meghallgatására összehívni. A tantestületi tagok, a községházi urak, doktor, sőt a vasúti állomásfőnök is vállalkozott egy-egy előadás megtartására. 4. / A női nem egy része a Mária leányok és az Oltáregyesület tagjaként hitbuzgalmi egyesületekbe tömörült. Ezeknél, mint a népnél általában, kezdetben nagy a lelkesedés, égő a buzgalom; de kevés a kitartás. Mikor névsorolvasás [útján] s másfélekép [p] megpróbáltam az ellenőrzést, a panaszok légiójába ütköztem. Be is kellett látnom, hogy az anyaság gondjai között sok mentő ok merül fel, amelyekről a pap nem tud, de amelyeket respectálnom kell; bevezettem ezért a szokást, hogy [az] évi karácsonyi és húsvéti áldozáskor égő gyertyával járulnak az Úr teste vételéhez, utána leteszik és megújítják évi fogadalmukat; aki ilyenkor nincs jelen, az azon évre a tagok listájából kimarad. Az ájtatosságokra eljárhat ugyan, de a taglistán nem szerepel, s az évi szentségimádásokkor a 1/2 óránként felváltandó szentségőrök között fel nem írható. Az oltáregyletieknél ép [p] úgy, mint a M. leányainknál, nagy nehézség, hogy jó olvasmányt - legalább is hitbuzgalmi lapjaikat - nehéz köztük elterjeszteni; már pedig e nélkül nehéz kitartásra nevelni, s a buzgalmat fenntartani. Sajnosán [sic!] kellett tapasztalnom, hogy míg - egy ideig - a „Moniká”-t ingyen adtam, elvitték, de nem olvasták. Mióta a lapok ára az önkénytes [sic!] adományokból nem volt fedezhető, nem kaptak hitbuzgalmi lapot; ez év végén a Klagenfurt & Joseph Bücherverein kiadásában megjelenő „Frauen Zeitung”-ot próbáltam kezükbe juttatni. Jelentkezett 62 előfizető, a „Mädchen Zeitung”-ra 3- Bár mindkettő csak 1-szer jelenik meg havonta, de olcsó és (taglétszám a M. Congr 120, Oltáregyletben 100) mégiscsak juttat jó olvasmányt a családba. 5. /Az országos kath. mozgalmak iránt népünk sajnos teljesen apaticus. A kath Nagygyűlésre évenkint felhívom a figyelmüket, de ha 10 elmegy. Többet nemigen tudok e célra mozgósítani. Igaz, hogy ezidén a vasárnapi német nyelvű gyűlés egészen elmaradt: évek óta az érdeklődés hiánya miatt úgyis alig volt megtartható. Itt az egész vidék papságának egységes megmozdulására volna szükség, s a főváros körüli falvak íveinek egyszerre kellene bevonulniok, mert különben a nagygyűlésnek nem lesz - amint nem igen van - falusi résztvevője. Azok az emberek, akik úgyszólván hetenkint többször meg396 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.
