Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 kerek öröme dagasztja az ember keblét, lesz-e az a szív annyira erős és alázatos, hogy a szájat vagy tollat kényszerítse bevallani: Dextera Domini fecit virtutem, dextera Domini exaltavit me!428 Nekem egy lelkipásztori tapasztalatokban gazdag, megértő, meleg szívű, de egyenes szavú elöljárónk néhány szóban odavetett bírálata többet ér, mint saját működésünkről ívekre terjedő, talán vonzó, de igenis subjectiv értékű önírásaink. Inkább legyek tehát száraz statista és cronologus, ez tán nézve biztosabb és megnyugtatóbb lesz, mert kevésbé tévedhetek és többet bizonyíthatok, mintha subjectiv érzéseimet és vélekedéseimet szabad szárnyra eresztenem. Ilyen értelemben alázatosan jelenthetem Kegyelmes Uramnak, hogy híveim - különösen a férfiak - közül még mindig sok a rendetlen és hanyag a sz. mise hallgatásában. Nem is szólva a 4-7 km-re eső 7-8 pusztán, tanyán szétszórtan élő 1300 lélekről, a faluban van 2800 hívem, kikhez elég közel van a templom. Ebből jó 1/3 rész 7 éven alul van, a többi 1800-1900 sz. mise hallgatásra köteles volna, de a vasárnapi két sz. misén alig van jelen 1500-1600, tehát bent 80-84%. Ha a pusztákat is számításba veszem, leapad az arány 65-70%-ra. Okul azt hozzák fel, hogy nyáron a munkaadók - kik közül legtöbb zsidó - vasárnap délelőtt fizetik a napszámosokat, meg hogy fáradtak is. Télen pedig vagy a lábbeli, vagy a ruhahiánynyal [sic!] mentesítik magukat. Persze itt, Pesthez közel nagyon igényesek; senki sem akar kopott vagy foltos ruhába[n] nyilvánosság elé lépni. Hiába mondja az ember nekik, hogy a foltos ruha nem szégyen, és Isten csak a szívre tekint, hogy minél több a nyomor, annál jobban kellene Istent keresni, benne bízni, hogy érdemesebbek lehessünk áldásaira. Ők többet adnak arra, hogy mit szólnak az ostoba, gúnyolódó emberek, minthogy mit szól álszégyenükhöz és viselkedésükhöz a jó Isten. A gazd. cselédek pedig azt állítják, hogy ők télen-nyáron a legtöbb vasárnap délelőtt le vannak foglalva annyira, hogy még a hízójuk levágására sem kapnak más napot, mint a vasárnapot. Mivel sem a munkások vasárnapi fizetését, sem a gazd. cselédek vasárnap délelőtti foglalkoztatását tiltó paragrafus nincs, azért az illetékes munkaadóknál előterjesztett kéréseim csak ephemer hatásúak voltak. 2-3 vasárnap után minden maradt a régiben. Hogy az évek hosszú során a templomba járás terén némi javulás mégis történt, azt az évi perselypénz emelkedése mutatja. [Amíg] az 1904-től visszamenőleg a perselyezés 10 éves átlaga 149 K volt, addig 1904-[től] 1914-ig a tízéves átlag = 295 K. Vagy pl. 1924-ben a perselypénz volt 2.143.065 K (az egyházm. hatósághoz különféle címeken beküldött 552.600 K-án kívül), 1925. évben pedig 4.079-850 K a hasonló címeken beküldött 1.083.900 K-án felül. Javulás mutatkozik a törvénytelen születések apadásában is: 1870-[től] 1904-ig az ilyen születések átlaga 14 1/6%, 1904-[től] 1925-ig ez az átlag csak 10 3/5%. Az utóbbi 21 év alatt keresztelt 2169 gyermekből csak 48 volt polgári házasságból való, tehát 2 3/10%. A hitélet fellendítésére 1913[-ban] és 1923-ban rendeztem 8 napos sz. missziókat, melyek alatt azonban a circa 2500 sacramenti capaxból429 5-6 száz akkor sem járult a Szentségekhez. A vasárnapok buzgóbb megszentelésére sem hoztak nagyobb és tartós eredményt. Természetes: akik nem hallgatják vagy nem hallgathatják az Isten igéjét, azokon nem is foghat. A sz. misék vasár- és ünnepnapokon d.e. 8 és 10 órakor pontosan kezdődnek. Előttük a plébános a káplánnal együtt, alattuk is az egyik mindig a gyónók rendelkezésére áll. Prédikáció télen-nyáron mindig van, sokszor kettő is. Az év folyamán 5-6-szor a legnépesebb pusztán is volt prédikáció és lytánia. 428 Az Úr keze tette jót, az Úr keze magasztalt fel engem - latin. 429 Szentségek vételére alkalmas - latin. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 357
