Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)

Lelkipásztori jelentések, 1924-1926

Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 nemzetközi pénzzsidók vasmarkában vergődünk. Kormányaink pedig az ő malmukra hajtják a vizet. A „birtokreform” pénzügyi egyensúlyunkat még passzívabbá fogja tenni, mint volt azelőtt; politikusa­ink a demagógia molochjának torkába fogják dobni az ország megművelhető területének legnagyobb részét, hogy efemer uralmukat ideig-óráig biztosítsák; kivételünk lassan alig lesz, megmaradt gyáripa­runk teljesen tönkre megy; a munkanélküliek száma akkorára dagad, hogy nem fog vele bírni senki, s az egész helyzet hónapról-hónapra rosszabbodni fog. Ha azután a várva várt pillanat megérkezik, a zsidóság kipattantja a forradalom szikráját, amely pillanatok alatt lángra fogja lobbantam az elégedet­lenség mesterségesen felhalmozott tűzifáját. Óriási önámítás volna azt hinni, hogy a gazdasági krízis legnehezebb óráit átéltük. A helyzet az adott körülmények között már nem javulhat. Hiába volt az idén tűrhető termésünk. Talán hasznát vettük? A termények ára beállt. Szerencsétlen híveim potom áron herdálják el keservesen megszolgált tengerijüket, hogy a rájuk kirótt horribilis adót megfizessék. Ha pedig nem fizetnek, a jegyző kísére­tében jár az adószedő, aki elárverezi a szegény ember utolsó ingét. Exportunk megakadt és megcsap­pant; maholnap pénzünk megint csak el fog értéktelenedni, mert a „szanálás” vasmarka gazdasá­gi életünk utolsó leheletét is belénk fojtja. A közép- és nagybirtokosok máris úgy le fognak adósodni, mint a háború előtt. Juda csillaga fényesebben fog ragyogni, mint valaha, a pénzzsidók nyomorult rab­szolgái vagyunk máris, és csak tőlük függ, mikor következik be „der Ausverkonf vin ganz Ingem”419. Kormányunknak nincs sem inicintirája420, sem kellő erélye, hogy a nehézségekkel megküzdjék. „Es wird fortgewurstelt.”421 A „keresztény kurzus” a fórumon szidta a zsidókat, a kulisszák mögött paktált vele; most már a politikai szeméremérzet utolsó fügefalevelét is elejtették, és csak az uralom­mal egybekötött pénzes zacskó féltése tartja őket vissza attól, hogy a zsidóság előtt nyíltan kapitulálja­nak. Ilyen szerencsétlen viszonyok között a lelkipásztor munkái nem lelki örömök, hanem marcango­ló kínok forrása. Sajnos eredményes munkát alig végezhetünk, mert mindegyikünk érzi, hogy műkö­désünk kilátástalan guerilla harc az antikrisztusi zsidóság ellen, amely a Nyugat népeit biztosan tart­ja fogva a maga hálójában. Az ember egyedüli vigasza az, hogy Ecclesia „alios iám vidit ventos”422. Mai napság jobban, mint valaha, érzi át az ember az adventi hymnus mélységes jelentését, amely a nép­­vándorlás rémületes forgatagjai között született meg, amikor a hatalmas római imperium recsegni és ropogni kezdett, és amikor a „művelt világ” lélegzetét visszafojtva leste, mi lesz, fakad-e új élet a ro­mok fölött. A szörnyű kétségek és irtózatos lelki tusák között az Egyház így szólalt meg: 419 Magyarország teljes kiárusítása - jiddis. 420 Kinyilvánított véleménye — latin. 421 „Minden marad a régiben” jelentésű kifejezés, a fortwursteln („pepecselni”) igéből - német. 422 Látott már viharokat - latin. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 355

Next

/
Thumbnails
Contents