Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 mel láttam és tágra nyitott szájjal bámultam, épp oly hosszú orral konstatáltam, hogy a vidék ebben a tekintetben sokkal, de sokkal rosszabb és hogy a vidéken a lelkipásztori munka összehasonlíthatatlanabbul nehezebb, keservesebb és hálátlanabb. Meg vagyok róla győződve, hogy Kegyelmes Uram előtt e tény aligha lesz újság, és arról is meg vagyok győződve, hogy Kegyelmes Uram éppúgy felvetette önmaga előtt a „miért?” kérdését, amint az mindenki előtt felmerül, aki a fővárosi életet a falusival cseréli fel. Szerény nézetem szerint e jelenség oka meglehetősen komplikált. Általános és helyi okok szövevényes sorozata játszik közre a mondott jelenség előidézésében, amelyeket kibogozni nem éppen egyszerű feladat. A legfőbb általános ok, amely a tömegek elhidegülését okozza az Egyház iránt, egy elemi erővel fellépő, saecularis390 lelki folyamat, amely szerény nézetem szerint a legszorosabban függ össze azzal a problémával, amely Spengler híres, vagy talán helyesebben hírhedt művének címében nyert kifejezést.391 En e művet nem ismerem, tartalmáról csak recenziók révén szereztem tudomást és megállapításait nem osztom; azonban kénytelen vagyok bevallani, hogy a történelem — és különösen az egyháztörténelem - tanúságaiból ugyanazt a következtetést vonom le, hogy ti. fehér népek szerencsecsillaga leáldozóban van, hogy a Götterdämmerung392 ideje bekövetkezett és hogy ezzel kapcsolatban Egyházunkra nehéz megpróbáltatások várnak. A mindenható Isten az ószövetségben a világ egyik legeszesebb, egyben legzüllöttebb népét halmozta el kegyelmével, hogy az ő béketűrését és irgalmát az egész emberiségnek ad oculo393 demonstrálja. Az újszövetségben a zsidóság szerepét Jáfet fiai, a fehérek vették át. Ha a fehér ember lelkületét más nagy nemzetekével összehasonlítjuk, kénytelenek vagyunk pirulva bevallani, hogy a fehérek ész dolgában ugyan a Föld összes nemzeteit felülmúlják, de kedély, természetes jóság, becsületesség tekintetében jóval alul maradnak. Arab földrajzírók sokat foglalkoznak a hindukkal. Ami e leírásokban az embernek menten feltűnik, az a martyr lelkűiét, az a csodálatos odaadás isteneik iránt az, amely bámulatunkat felkelti. Ezek tudatában az ember megérti Gandhit, megérti a modern hindu mozgalmat - s önkéntelenül azt kérdezi magától, mit tudott volna a kereszténység faragni ebből a martyr-nemzetből, ha az Isteni Gondviselés imádandó végzése a hit kegyelmét egyelőre meg nem tagadta volna tőle, talán arra az időre tartogatva azt, amikor a hálátlan fehér ember a kereszténységtől teljesen elszakadva önkezével pusztít el mindent, ami nagyot a keresztény hit nevelő és nemesítő hatása alatt alkotott. Az európai ember undorral fordul el a sárga ördögöknek csúfolt khínaiaktól. Nem tehetek róla, de nekem ezekről a szegény ördögökről a véleményem egészen más: e népfaj igénytelensége, szorgalma és kultúrája csodával határos. Civilizációja nem nagy, az igaz, kényelemről fogalma sincs, házainak plafondja [sic!] nincsen, 30 fokos hideg mellett nem fűti lakását - de kultúrája, az a valami, ami az ember lelkében él és irányítja tetteit, pogány mivolta dacára az európai ember látszólagos kultúráját sokszorosan felülmúlja. S én megint csak azt kérdezem: talán véletlen műve, hogy a XVIII. század jezsuita hittérítőinek munkáját siker nem koronázta? Nem tudom elképzelni, hogy e nemzet megtérését — amelyről pedig sokkal nagyobb joggal lehet elmondani Tertuliánnal394: anima naturaliter Christiana,395 mint azt ő római kortársairól állította - a jezsuiták s a dominikánusok bös-390 Világi, elvilágiasodó — latin. 391 Oswald Spengler (1880-1936) A nyugat alkonya című művéről van szó, mely 1918-ban jelent meg. 392 Istenek alkonya - német. 393 Szeme láttára - latin. 394 Quintus Septimus Florens Tertullianus (155 k. - 255. k.) ókeresztény író. 395 A lélek a természetéből fakadóan keresztény - latin. 342 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.
