Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)

Lelkipásztori jelentések, 1924-1926

Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 144b. Pomáz, 1926. Schürger Ödön plébános jelentése, 1927. január 31. + 23/1927. Lelkipásztori jelentés. Pomáz - 1926. évről. Az egyes családok ellenőrzése, vallásosságának fejlődése még nem keresztülvihető, mivel a csalá­dok összeírása különböző akadályfok] miatt eddig elmaradt. Általában véve a lelki élet fejlődött. A szentáldozások számla az] 1925. évi 4341-ről 1926-ban 7834-re emelkedett. Vannak havi, heti és mindennapi áldozok. A nagyböjtben tartott három napos magyar nyelven és három napos német lelkigyakorlatok [sic!], Magyaroszág integritásáért felajánlott közös áldozás és egyéb nyilvános ünnepség a buzgóságot fokozta. De különösen a sváb faj zsugorisága minden anyagi áldozatkészségnek útját állja; miértis ha va­lami egyházmegyei dologra szükség van, legjobb ha parancsleiratban lesz az közölve - ez ellen nem mernek szót emelni, különben megvonnak mindent. Nagy lelki lendületet remélek a 111. 17-18-19-én tartandó tót missiónak és a III. 20-tól nyolc napi magyar és német missiótól. Az utóbbit a Jézus-társasági atyák vállalták. Előkészületek vannak a Kegyelmes Főpásztorunk, a Püspök Úr bérmálására, melynek legalkalma­sabb ideje volna augusztus végén. Pomáz, 1927. január 31-én Schürger Ödön esperesplebános 145a. Pusztavám, 1924. Bardon István plébános jelentése, 1924. december 31. Lelkipásztori jelentés az 1924. év lelkipásztori életéről és a plébánia eseményeiről Híveim vasár- és ünnepnapokon — különösen a téli hónapokban — megtöltötték a templomot, úgy a délelőtti, mint a délutáni istentiszteleteken; hétköznapokon is voltak szép számmal hallgatói és lá­togatói a szt. misének és különösen az adventi esti, és a nagyböjti keresztúti ájtatosságoknak. A nyá­ri hónapokban azonban, főleg aratás és cséplés ideje alatt, még vasárnapokon is jóval kevesebb volt a templomlátogató. Sőt, többször előfordult a vasárnap megszentségtelenítése [a] munkaszünet megtö­résével fontosabb ok nélkül. Nem kocsmáznak sem a felnőttek, sem a fiatalság, az utóbbiak azonban a farsang 3 utolsó nap­ján és Katalin hetének 3 napján vad duhajkodással táncolnak a kocsmákban, sőt az igazgató tanítóval karöltve végzett minden erőlködésünk (fenyegetés, ígérés és büntetés) dacára sem tudtuk megakadá­lyozni, hogy ezeken a napokon előadások után a mindennapi iskolások részt vegyenek. Többször tet­tem jelentést, kértem segítségét a móri főszolgabíró hivatalnál és csendőr-parancsnokságnál, de ered­ménytelenül. 338 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.

Next

/
Thumbnails
Contents