Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelki pásztori jelentések, 1924-1926 1. / Szűz Mária lányok Társulata csak 22 tagból áll, de a fejlődés ebben az, hogy 16 éven felüliek, míg eddig sok 16 éven aluli is volt, s míg eddig többen otthagyták a társulatot, most ezek kitartanak. Ezen leánytársulat Isten szt. kegyelmével két apácanövendéket is adott. A szt. áldozások (napi, heti) száma emelkedőben van. 2. /A kisebb gyermekek (Őrangyalok Társulata) a kedvesnővérek buzgólkodása folytán igen szépen fejlődnek, s reméljük, hogy ezekből lesznek a buzgó Mária leányok és Jézus szt. Szíve Gárdisták. 3. / A polgári magániskolával összeköttetésben Jézus szt. Szíve Gárdája is - ha nem is népes, de buzgó, jó fiúkból - megalakult, szintén heti és havi gyónások emelkedőben. 4. / Kath. Családanyák Köre, egy lazarista papnak vezetése alatt 80 tag körül jár a számuk, számban ugyan némi visszaesést mutat, de lelkületben Jézus szt. kegyelmeivel lassan emelkedés érzékelhető. S ezen családanyák üdvös befolyásától reméljük a férfiak megnyerését is, akik ezidőszerint nagy többségben nagyon is lanyhák a kath. élet gyakorlásában. Ezen családanyáknál is a szt. gyónások és szt. áldozások emelkedőben vannak. 5. / Rózsafüzér Társulatok (német és tót) tagjai kötelezettségüket végzik, évenkint 2-szer szoktak közös gyónást végezni. De amit eddig jelentettem, amint Kegyelmes Uram is látja, inkább a nőkről szól, a férfiakról ügy a szentségekhez való járulás, valamint a templombajárás tekintetében csak panaszokkal szólhatok Egyáltalában olyan mozgalmak, ahol férfiaknak kellene részt venni (Népakadémia, Kath. Népszövetség) nemigen akarnak sikerülni. 1924. évi karácsonyi ünnepekre, valamit 1925. évi nagyböjt idején idegen gyóntató is hozattam, aki Triduumot tartott, s az eredmény: akik eddig is elvégezték kath. kötelességeiket, azok megjöttek és gyóntak is, de akik miatt az idegen gyóntató jött, nemigen mutatkoztak. Tudom, hogy ezen a hiányon a házi pasztoráció volna hivatva segíteni, ha ennek az útjába mindenféle nyelvi, nemzetiségi nehézségek nem állnának. Nálunk 1924. második felében a „Sonntagsblatt”ban megjelent felhívásra, hogy minden nemzetiségnek joga van saját nyelvű iskolára, megindult a mozgalom. 250 aláírást-gyűjtöttek, hogy német és tót iskola legyen. Én voltam addig az áll. elem. isk. gond. elnöke, hogy ne kelljen a kért gyűlést megtartani lemondtam, mert rajtam száradt volna, hogy . legalább is pángermán vagy pánszláv vagyok. A gyűlés nem lett megtartva, az iskola, mint eddig, továbbra is úgy működik, de az én híveimnek meglátogatása meg lett akadályozva, mert a felizgatott kedélyek mellett az iskolaügy mindenesetre szóba kerül. Ha azt mondom híveimnek, jogotok van nemzetiségi iskolára, akkor a magyar iskola ellen én izgatnék, amit megtenni mégsem akarok; lebeszélni pedig az izgatott kedélyeket, az újabb olajöntés a tűzre, legjobb az ilyent az időre hagyni, de ezen körülmények folytán a házipastoráció meg lett akadályozva. Persze ez nem annyit jelent, hogy absolute senkit nem látogattam meg, csak annyit, hogy nem rendszeresen. Ha már a nemzetiségi mozgalmaknál vagyok, szabad legyen alázatos információképpen Kegyelmes Uramnak megírni, hogy a magyarnyelvű híveim is újból mozognak, s dacára annak, hogy a kedvesnővéreknél minden vasár- és ünnepnapon 8 órakor magyar szt. misét, és a legtöbbször rövid magyar szt. beszédet; és a plébániai templomban minden hónap első vasárnapján 9 órakor magyar kismisét, prédikációt is kapnak, evvel nincsenek megelégedve, hanem a nővéreknél minden vasárnap 10 órakor, a plébánia templomban pedig minden negyedik vasárnap szintén nagymisét akarnak kérni. S ezt teszik akkor, amikor az eddigi magyar istentisztelet is diszkreditáltatik, amennyiben ezen istentiszteleteken, különösen a téli hónapokban, részt sem vettek, hogy a legtöbbször ezen isteni tisztelet tartását el kellett volna hagyni. Úgy látszik, azon a véleményen vannak, csak a papnak vannak hazafias 310 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.