Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 A megholt hívek számára nyerhető búcsúért is 2 processiót tartottunk a temetőbe, egyiket halottak napján, másikat utána való vasárnap. Az előző évhez képest 600-[z]aI több partikula fogyott: bizonysága ó, hogy a hívek nagyra becsülik a búcsút. A húsvéti szentáldozás végzését opportune-importune sürgetem: a férfinép és a nincstelenek azonban nem igen iparkodtak kötelességüket teljesíteni. Rendkívüli gyóntató egy ízben a sz. fehérvári Sz. Ferenc r. Guardián Atya személyében.321 Jézus Szentséges Szívének tiszteletét a havi első322 péntek megtartásával mozdítottam elő. A hó I. vasárnapján Szentségkitétellel tartottam a sz. misét. Az Oltáregylet minden I. vasárnap délután rendes litániával egybekapcsolt 1 órai imádást tartott. Szűz Mária tiszteletét az Elő Rózsafüzér társulat ápolta, melynek 120 tagja van (8 rózsa). Minden vasárnap sorsolás van az iskolában, mely imádsággal kezdődik és végződik: a sorsolás alatt a társulati éneket éneklik, a kántor harmóniummal kíséri, néha a skapuláré éneket is eléneklik. Sorsolás után a Jézus Szíve Ima-apostolkodás egyletének havi imaszándéka és napi imaszándéka olvastatik fel, melyet szívesen meghallgatnak. A májusi ájtatosságot nem lehet megtartani, mert itt mindenki a föld terméséből él, azt pedig munkálni kell, minaz [on] által este Úrangyala harangszó előtt a templom nyitva volt, és litánia naponként tartatott, de csak nehányan vehettek részt benne. Az októberi Rózsafüzért még kevésbé lehet este tartani. Nem jöhet senki: így tehát csupán az iskolás gyermekek mondják az olvasót a reggeli szt. mise alatt. Az újságügyről az ide mellékelt kimutatásban számolok be. Az „Új Lap” terjesztésére mindent megtettem, de nem lehet kapni vállalkozót, ki azt árusítaná: a levélhordó a reform. Harangozó, ki nem megbízható. A szegények gyámolítására csupán a Sz. Antal persely szolgált, melyből évenként kétszer, Sz. Antal napján és Karácsonykor szoktunk kisebb-nagyobb összegeket kiosztani, ha nem is sokat, de azért mindig jut valamelyes. A gyermekvédelmi actio abban maradt [sic!], mert van egy községi képviseleti határozat, hogy ily czélra gyűjtést ne tartsunk, mert a község fogja a szegény sorsú iskolás gyermekeket felruházni: a f. évben azonban a község semmit sem tudott juttatni, mert a községre oly elviselhetetlen terheket rónak, hogy szegény-ügyre, meg kulturális czélra semmi sem kerül. így tehát kénytelenek leszünk a jövőben a Metzgár Lajos [sic!]323 által megkezdett társadalmi actiót folytatni, mely az ő kezdeményezésére szép eredményt mutatott fel. A hajlandóság él a szívekben, mutatja ezt az a körülmény, hogy br. Ivánka Karácsonykor a karácsonyi iskolai ünnepség alkalmából 30 iskolás gyermeknek vett czipőt és néhány legszegényebbnek ruhát is, és kijelentette, hogy az elsőáldozó gyermekeket is hajlandó ruhával és czipővel segíteni. Az iskolában megtartottuk az összes előírt iskolai ünnepeket: a májusi hősök emléke ünnep alkalmából az iskolás gyermekek is szerepeltek szavalatukkal és énekkel, jóllehet a reformatus tanító ez ellen tiltakozott, nem akarta a kath. Gyermekeket szerepeltetni azon a czímen, hogy ő nem készült, tehát a katholikusok se vegyenek részt, de mivel a törvény előírja, a mieink mégis megtartották. Az első áldozást a lehető legnagyobb ünnepélyességgel végezték. 321 Horváth Péter, fehérvári ferences házfőnök. 322 Kéziratban lső alakban. 323 Helyesen: Mezgár Lajos. 282 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.
