Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 3a. Aba, 1926. Kostyán Sándor plébános jelentése, 1927. február 20. Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Úr! Krisztusban Kegyes Atyám! Lelkipásztori jelentésemet bátor vagyok a következőkben előterjeszteni: Ami tőlem, gyenge erőmből telik, nyugodt lélekkel mondhatom, Isten dicsőségére, a lelkek üdvére megteszem. Iparkodom a templomban, iskolában, magánérintkezésekben kötelességemet híven teljesíteni, a szíveket Krisztus iránti hűséggel, szeretettel tölteni. Segítségemre van a Kegyelmes jó Bissingen grófi család, melynek tagjai a kath. szt. hithez való rendíthetetlen ragaszkodás, a kath. kötelességek hű teljesítése által gyönyörű példát nyújtanak. Hasonlót jelenthetek a Sárközy család nőtagjairól is (a férfiak kálvinisták). Buzgóságuknak fényes bizonyítéka az a lelkesedés, melylyel [sic!] szegény templomunk ügyét felkarolták. Látták, hogy oltárszőnyegünk elég kopott állapotban van. Sárközy Pálma maga vette kezébe a gyűjtés keserves munkáját, s nem nyugodott, míg a szükséges összeg - 4 millió - együtt nem volt. Ugyanő a múlt évben készített, s a községnél letétbe helyezett végrendeletében 12 magyar hold földet hagyományozott az Abán felállítandó apácza-zárdára. így az ő áldozatkészségéből Aba idővel zárdához jut, ami e nagy kálvinista községben nagy jelentőségű. Megérdemelné, ha a Kegyelmes Püspök Úr abban a magas kitüntetésben részesíteni méltóztatnék, hogy egy levélben megköszönné az Egyház nevében, mire is én fiúi alázattal kérem Nagyméltóságú Püspök Urat. A puszták már - sajnos! — nem ily buzgók! Gráher Gyula, ifj. Csikás Béla kajtori birtokosok kitűnő gazdák, de templomba nem járnak! Lehet, hogy máshova mennek, mert itt a faluban sokszor igen rossz az út, nyáron azonban jöhetnének. Még az a vigasztaló Gráher úrnál, hogy vegyes házasságban él ugyan, neje lutherana, de gyermekei katholikusok. [A] külsőbárándiak, úgy tudom, Seregélyesre járnak szt. misére, mert sokkal közelebb van hozzájuk Abánál. Ezek buzgó, s jó katholikusok! A faluban lakó Detrich Gyula nyug. őrnagy szintén vegyes házasságú, de gyermekei katholikusok. Ezek az urak azonban áldozatot szívesen hoznak, ha templomról, Isten ügyéről van szó, vagy szegények segélyezéséről, mit az évenként iskolánkban tartani szokott karácsonyi ünnepség is bizonyít. Híveim nagy része szegény munkás. Keze erejével, munkájával keresi kenyerét. A nagy adók, ruhában való drágaság, télen [a] kereset-hiány nyomasztóvá teszik az életet. Az aratási szerződések mégis roszszabbak, mint máskor. Most az egy hold kukoricza-földet akarják tőlük elvonni. A gazdag birtokosok nem tanultak a kommunizmustól! Az elkeseredés napról-napra nagyobb lesz. Pedig ha az urak jobb napszámmal, kissé előnyösebb aratási szerződésekkel a szűkölködők segítségére sietnének - megtehetnék egy kis áldozattal — meg lehetne a szegény népet a hazának nyerni, s nem lenne prédája az istentelen, hazátlan vörös irányzatnak. [A] szegénység miatt még a gyermekektől is óvakodnak! Kevesebb gyermek születik jóval, mint a háború előtt! Egyszer figyelmeztettem egy pusztai kocsist, hogy mily nagy bűn ez! Azt felelte: Félünk a gyermektől, mert nem tudjuk ruházni, nincs miből. Magunk is rongyoskodunk, hátha még sok gyermek volna! Bevezettem a lelkipásztori látogatásokat is! Örömmel, szívesen fogadják megjelenésemet. Én is mindig jobban megszeretem az új rendet, jól esik híveimmel elbeszélgetni, ott a helyszínen őket intem, figyelmeztetni. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 27