Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztorijelentések, 1924-1926 106a. Nagykovácsi, 1926. Felber Géza plébános jelentése, 1927. január 30. 8./1927. Lelkipásztori jelentés Az 1926. év folyamán csupán a két ízben megtartott képviselőválasztás volt az, ami a vele járó etetés, itatás, dorbézolás, ellenségeskedések, veszekedések, hivatalos és nem hivatalos erőszakoskodások révén rövid időre zavarólag hatott a plébánia híveinek lelki életére. Időnként az „Üdv Hadseregéinek lótó-futó vigécei is meg-megjelentek a községben, és próbálták a vizeket felkavarni és a zavarosban halászni, de a német nép nehezen megmozduló, hideg lelkülete nem szolgáltat alkalmas talajt arra, hogy ilyen átmeneti kísérletekkel eredményt érjenek el a népbolondítók. Nagyban növelte a hívek ellenálló erejét az ilyen fertőzésekkel szemben a templomban és iskolákban több ízben felolvasott és bőven megmagyarázott közös püspöki körlevél is, melynek a szektákról nyújtott népszerű tájékoztatásait nagy érdeklődéssel és tetszéssel fogadta a hívek apraja-nagyja egyaránt.297 Jó hatással volt a hívekre a jubileumi szent év, és az amerikai eukarisztikus [sic!] világkongreszszus ismertetése is. A jubileumi templomlátogatást egyszer a kálvária-kápolnában, egyszer pedig a Mária-remetei templomban végeztük; mindkét körmeneten nagyszámú hívó vett részt. Az eukarisztikus kongresszus napján, június 20-án a vasárnapi nagymisén 50-en végeztek közös sz. áldozást. Régi, megcsontosodott szokás itt, hogy vasárnapokon és ünnepeken a szentmisén kívül, reggel végezték a kicsinyek-nagyok a sz. áldozást, s egész éven át csak egyszer áldoztak a nagymisén, az elsőáldozók. Múlt év elején megpróbáltam ezt a szokást megváltoztatni az iskolás gyermekekkel, kik tagjai a rózsafüzér vagy a Jézus Szíve társulatának, s a kísérlet jól bevált. Azóta minden vasárnap és ünnepen akad a nagymisére 15-20-25 önkéntes áldozó, ki nem fél a koplalástól. A dologban csak az a hiba, hogy az iskolai nagy szünidő alatt ezek az önkéntesek is szüneteltek, de talán sikerül az idén ezen is változtatni. A levente-egyesület ügye lassan kezd jó útra térni; a vezetők már belátják, hogy a kezdetben alkalmazott vad erőszak helyett többet ér a régi regula: többet ésszel mint erővel, és mivel tapasztalták, hogy a népnevelés munkájában sokkal nagyobb eredményt érnek el, ha egy ideig erőszakolt ostoba és gyakran erkölcsromboló mozielőadások helyett a Kath. Kör segítségét veszik igénybe, mert az biztosítja a népnevelés legelső feltételét: megszerzi, behozza az előadásokra a publikumot, azért ennek fejében most már ők is engednek a negyvennyolcból. Ilyen egyezkedés révén a múlt év vége felé már eljutottunk addig, hogy a leventék vasárnap délelőtt testületileg vonulnak fel a templomba az istentiszteletre. Nagykovácsi, 1927. január 30. Felber Géza plébános 297 Az említett püspökkari körlevelet Prohászka Ottokár fogalmazta meg. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 255
